Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

ságra került gépkocsivezetőnek. Mai napig is ebben az állásban tevékenykedik. FERI már teljesen megmenekült a cselédgyermekek sorsától, a kapálástól, az egyeléstől. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lett, s elsajátította a vasesztergályosi szakmát. Ebben a munkakörben dolgozik a Vas- és Fémmegmunkáló Vállalat büki üzemegységénél. MARGIT szövőiparban dolgozott Sopronban, majd férjhezmenetele után Győrbe került, s ottan is a szövőgyár dolgozója. MARISKA II. (az első csecsemőkorában meghalt), Pécsre került, ahol elsajátította a szülésznői teendőket. Tanulmányai befejezése után Zalaegerszegen helyezkedett el a szülészeti klinikán. ROZIKA szövőgyárban kezdte el a munkát. Férjhezmenetele után az általános iskola napközi otthonában kapott állást, ahol, mint konyhalány tevékenykedik. ERNŐ kitanulta a lakatos mesterséget, a katonaságnál pedig sofőr lett. Ezt a leszerelése után hasznosítva, a Szombathelyi Fűszert Vállalatnál helyezkedett el, azóta is hordja a különböző árukat a járás és a megye falvaiba. MIKLÓS a legkisebb gyermek, ahogyan a családban hívják, a "vakarcs". A Vas- és Fémmegmunkáló Vállalatnál dolgozik, mint betanított munkás. Jelenleg a katonai szolgálatát tölti. Alig egy-kettő maradt csak közelünkben, úgy széjjelmentek a gyermekeink, mint az apostolok. Egyedül Miklós maradt támaszunk öregségünkre. Ennek ellenére öreg napjaink nyugodtak. A szép lakásunk mellett kapok közel hétszáz forint nyugdijat. Ebből és a Miklós fiam keresetéből, ha fényesen nem is, de nyugodtan megélünk. A többi gyermek sem feledkezik meg rólunk. Mindegyik jómódban él, s amikor hazalátogatnak, mindig hoznak valamit hol nekem, hol a feleségemnek. Leggyakrabban a Sanyi jár haza. Sokszor hozza erre a járási vezetőket, s ha egy szabad órája van, mindig hazaugrik. Sokszor elbeszélgetünk a feleségemmel, s el-elmondogatjuk, most bizony nem tudnám felnevelni azt a sok gyermeket. Bár jobbak a körülmények, s ezt össze sem lehet hasonlítani az én fiatalságoméval, de ugyanakkor az igények még magasabbra emelkedtek. Ezt a megnövekedett igényt pedig nem tudnám megadni gyermekeimnek. Akkor jó volt a rongyos, a foltos bugyogó is, de most ilyent nem vennének fel a mai gyerekek. Meg aztán a családok is versenyeznek egymással, melyik tudja szebb ruhá-