Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

ba járatni a fiát vagy a lányát. Nyáron az én gyermekeim nem láttak cipőt vagy egyéb lábbelit, még vasárnap sem, ma pedig még zokni is kell a lábukra. Annak örülök a legjobban, hogy gyermekeim a csalá­dunkban a sok nélkülözés mellett megtanulták a beosztást és az élelmességet. Ennek köszönhetik, meg tudják állni helyüket az élet nehézségei között. Amikor Sanyi fiam életútjára gondolok, mindig párhu­zamot keresek az életem és az ő élete között. Én is az Alföld­ről hoztam feleséget, akárcsak ő. Megértik egymást, s ez az én legnagyobb boldogságom. Eletemre úgy gondolok vissza, megtettem kötelessége­met. Becsülettel felneveltem gyermekeimet, lelkiismeretesen el­végeztem a rám kiosztott munkákat. Mindenkor megbecsültem azokat, akikkel együtt dolgoztam, s úgy érzem,' ezért kapok meg­becsülést a falu népétől is. " MIHALYFI JÓZSEF ma már nincs az élők sorában, de emléke sokáig élni fog gyermekei, unokái szivében. Nevét pedig tisztelettel emlegetik azok, akikkel valamilyen kapcsolatba került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom