Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

A MÁSODIK NEMZEDÉK A visszaemlékezések során nem történt meg egyetlen cselédembernél sem az, hogy valamelyikük is ne látta volna világosan, milyen utat hagyott maga mögött. Amilyen sötétnek, bizonytalannak mutatkozott előttük a holnap, éppenolyan élesen rajzolódtak ki a mögöttük hagyott évek. Az ő életük megismerése tudatositotta bennem azt a gondolatot, hogy a nehéz sors, a váratlanul jött események mindig élesebben vésődnek az emberi szivekbe. Csodálatosképpen a szivük mélyébe rejtett események között, mint a tiszta forrásvizben, teljes biztonsággal igazodtak el, bármilyen tekervényesen vezetett életük útja. Ennek az életnek minden mozgalmassága tükörként ragyogott előttük, s ezt a tükörképet bámulatos pontossággal és részletességgel tudták feleleveniteni, megmagyarázni. Annyiféleképpen mondták el, ahányat megkérdeztem. Rengeteg nehézség, nagyon sok megpróbáltatás jutott a MIHALYFI-családnak, akiknek élniakarását nem tudták legyőzni a legkegyetlenebb időszakok sem. Ezt a tulajdonságot hordozta magában a család következő képviselője is, aki semmivel sem indult el kedvezőbb helyzetből, mint elődei. Neki sem igért a sorsa többet, nagyobb falat kenyeret, mint apjának, de a történelem nem várt fordulata egyik napról a másikra egészen más irányt szabott életének. JÁNOS 1920. február 19-én Salfa községben született. (Ma Salköveskut). Édesapja életét végigkísértük, édesanyja Nagy Zsuzsanna Irma pedig fiatalon halt meg, öt kis árvát hagyva maga után. A legkisebb gyermek alig múlt három éves, s János is a kilencedik évébe fordult, mikor a kegyetlen rákbetegség elszakította családjától az édesanyát. De szóljon életéről maga az érdekelt: "Kilenc éves koromig Salfán éltem, s anyám halála után jöttünk el szülőfalumból. Még ma is előttem látom édesanyámat, aki sokat betegeskedett, s az utolsó évében a folyosó végén lévő