Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

Lajos aszmonta, hogy Küsmödi Bálint nékül, a veje nékül, a járgánt ki nem adom. Hát nem vót amit tegyen. Remete felé nem merte vinni a gépet, a falu véginél dolgozott egy bátyám, s félt, hogy az lestóppója. Hanem a gépet felvitte Tóni Álózsihoz. Felszegbe. Ugy, jó két kilóméter távolságra. Hazamenyünk Szentmiklósról, hát üres a csűr, nincs a gép. Kezdem nyomozni, hogy merre vitték a gépet. Piac tájt kérdezek egy embert, nem látta, hogy egy cséplőgépet mere vittek. Aszmonygya, itt vitte fel egy remetei ember. Fesszeg felé. Mennyek fel tovább, és megtudom, hogy a gép T'óni Álozsinál van. Odamegyek Tóni Álózsihoz, s mondom, hogy nézze, a gépet én elviszem. Aszmonygya, innét csak az viheti el, aki idehozta. Elmentem le a rendörbiztoshoz, s elbeszéltem az esetet. A rendőrbiztos aszt monta, hogy hajcs két ökröt, s kiadok két rendőrt, s a gépet elhozhatod. S ugy is lett. Megint bátyámtól elkértem az ökröket. Felmentem és a rendőrbiztos kiadott két rendőrt s elmegyünk fel, a rendőrök asse engették, hogy bemenynyek, eggyik rendőr megfogta az ökrököt, bevezette, felfogta a gépbe, és a gépet elhozták. No, ahogy a zutra kijöttek, az ökrököt kézrevettem, és a gépet elvittem haza. A gépet nem akartam kiadni mindaddig, amig engem ki nem fizet a gépből. Aszt monttam, hogy a gépet elviheti, amit én a gépbe fektettem, fizessen ki, s akkor a gép legyen az övé. Ügy is lett. A gép ott maratt, és vót egy becsületes ember, Angi Imre, ő apósomtól a gép^részit megvette. Igy dolgoztunk Angi Emrével becsületesen, minden hiba nélkül. Más nyáron behittak engemet gyakorlatra, a géppel csépeltek, de tisztességesen, mig én odavótam, amit kerestek, el se mérte egyhejére rakta, és kielégitett. Apósom hozatott a Magyar Állami Gépgyárból egy vadonatúj gépet. De nem értettek a géphez, s a gépet felszerelték, s a rázószijakot kérészbe kellett vóna tenni, és szimplán tették, ugy, hogy a rázókat visszafelé hajtották. Az anyósom átjött Ditróba, akkor kint vótunk a határba, az én gépemmel csépeltünk, és aszt monta, hogy mennyek át nézzem meg a gépet, nem tudnak bódoguni vele. Én nem akartam átmenni, de aszonta a feleségem, hogy ne cinemintéskeggy

en, mennyen át. Nézze meg a gépet. Átalmenyek, nézem a gépet, hát a gépbe hiba nincs az egy uj gép, felszerelem a gépet, a szijat felvetem, keresztezve, meginditom, rádugom a vizet a gépre, me, ugyanaz hajtotta, ami az első gépet: vizi erő. Hát a gép jól működik. Megörültek, behittak, megpálinkáztak. Igy oztán, útbaigazítottam, micsinájjanak, osztán igy tuttak boldogulni. Felmegyünk, Szentmiklósra, valamit vásárolni, s hát apósom is ott van, összetalálkozunk s ő tartozott doktor Fehér Miháj ügyvédnek, nyócvan forint pénzzel. Hát az ügyvéddel egyetértett, s aszt monta nekem, hogy legyek szives s mennyünk