Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

De» egy békességlevelet tanuzzunk meg. Hát arra az adóslevélre az ügyvéd rátett egy újságot, s aszonygya, ide Írjanak alá. Hát én törvénybe sohase vótam, hát aláiratott, jóhiszemüleg aszt hittem, hogy adóslevél. . . , de nem: egy békességlevél, s hát egy nyócvan forintos adóslevélnek Íratott alá. Hazamenyünk Ditróba, eltelik tiz nap, kapok egy felszólítást. Hát én az ügyvédnek nem tartozom, én nem fizettem meg. Az ügyvéd beperelt, az adóslevélnél fogva, a bíróság megítélte és még szaporodott husz koronával. Nó akkor a feleségem sirt. Akkor állítottam vót két lovat, a lovakot el kellett aggyam. Hogy megfizessem. Apósom aszmonta, hogy majd ő megtéríti, de csak hitegetett. Amikor egy kicsit lábrakerültem vóna, akkor levetkeztettek. . . . Na eszt mán most itt abba kell hagyuk. . . most át kell térjek megint a harctérre. . . . Marosvásárhejről áthejeztek engemet a harmincnyolcadik gyaloghadosztájhoz, jelentőlovasnak. Kimegyünk a harctérre. Gombos őrnagy vót a parancsnok. Gombos őrnagy eccer kijön az irodából s aszt mongya, van egy huszár itt? S mondom, igen. Akkor jöttem Nóvaszijókáról haza, még a lovam le sem vót nyergelve, négyen vótunk jelentőlovasok, de a többi nem vótak ott, valahova elbódorogtak, aszonygya jöjjön be az irodára, bemegyek, s aszmongya, hogy nézze itt van ez a jelentés, a jelentés aszt tarccsa, hogy Szálai százados ur a Rab százados úrral az összeköttetést vegye fel. Asz mongya, és eszt elviszi be a rajvonalba. Vágtába felindulok, egy völgybe a tüzérállás felé. De ugy jött a gránát mint a jég, amikor esik. Felértem a tüzérálláshoz, egy falumbeli, Mónár Antal vót a tűzmester. Aszt monygya, hova megy komám. Mondom, megyek a rajvonalba, jelentést viszek. Aszonygya, szájjon le a lóról, ez a tüz szünnyék egy kicsit. Leszállok a lóról, s egy tüzérfőhadnagy oda vót megfigyelőbe, s visszajött, aszt mongya hogy, maga huszár hovamegy? Mondom én a rajvonalba. Aszmongya, akkor csak mennyen. Lóra ülök, kimegyek a tetőre, de ugy jött a gojó, mint a jég, amikor esik. Lebujtam a ló nyakára, váktába be! Nekimentem egy nagy szalmakazalt nésztem ki fedezéknek, nekimegyek a szajmakazajnak, hát búvik ki egy tábori csendőr. Aszmongya hova megy? Mondom a rajvonalba. Aszonygya, szájjon le a lóról, itt van a rajvonal. Leszállok a lóról, aszonygya a lovat haggya itt, ha elesik a lovat visszaaggyuk. Itt van a futóárok mingyár, s ott beszalad. Leóttam a kardot, hogy a futásba ne akadájozzon, felüttem a táborisüveket, a lovat megköttem, futtám egy csomóhoz, me buza vót aratva, akkor felugrottam, futtám a másikhoz, amíg elértem a futóárkot. Elértem a futóárkot, és bementem, kiájtottam, hogy a Szálai századosurt keresem. Monták, hogy itt van. Odaat-