Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

nár urak voltak olyan kegyessek még csak meg sem köszönték, se nem érdeklődtek,hogy ki fabrikálta.ilyen volt az akkori vezetőség, ha valami uri fickó csinálta volna,akkor már nagyob szenzáció lett volna, ezt nem azért mondom,hogy minha én találtam volna fel a puskaport, csak ugy melékessen jegyzem. Most már uj fejezet következik, 1914 ben kitört a világháború, kele enél nagyob szenzáció, épen csépeltünk nálunk. Julius 28-án hire futott; mint a tűzvész ugy hatott, 42 évig bénulni, általános mozgósitás következett, épen csak hogy befejezetük a cséplést, hagytunk ott mindent, szerencsére már a gyerekek nem voltak ojan kicsik, 14 éves volt már az Imre fiunk, a Jucika 15, a Pityu 9. Tehát be kellett vonulni nekem is - 39 éves voltam, én aztán őszei töbed magamai hazakerültem, mint létszám feletti, igy aztán én ithon teleltem, ithon aztán gazdálkodtunk rendesen továb, a háború ált vagy is fojt, egyszer épen bent vagyunk a városba a feleségemmel, épen megyünk kifelé a tanyára> mikor jön velünk szembe a mi kocsink, egyik szomszédunk hozza az Imre fiunkat'betegen, meg rúgta a ló itatás közben, menjünk hát az orvoshoz, az egyik szemét rúgta meg, denem fojt ki. néhány hónap múlva hejre jött, de rendesen nem lát ma sem, ez meg azért nem lett katona, igy most már mindkét fiunk plezuros. Ezerkilencszáz tezenöt Január 20: ekkor bekelett újra vonulni, mint 30 as honvéd, most megint a Felsőerdősor utcába lettünk elhejezve, innen jártunk gyakorlatozni hol ere, hol ara; budára, Kispestre. Március 19 én aztán mentünk a frontra, bevagonéroztak benünket és direkció a kárpátok. /. . . / 1916. Tehát el lettünk fogva. Nagyon sokan voltunk: mikor már rendesen össze szedtek benünket négyesével, kiértünk a rendes útra.olyan hosszú sorban voltunk, hogy nem láttuk sem az elejét, sem a hátulját, azt hittük, hogy nem is maradt több katona a fronton, de az oroszok is azt mondták, na magyarszki, vége a háborúnak, nincs több katonája a cárotoknak (már mint Ferencz Józsefnek), meneteltünk, jó meleg volt, izadtunk. nekem a jó köpenyegem szerencsére rajtam volt, de volt sok olyan,aki nem hozta magával, mentünk aztán falun városon keresztül, hozták az aszonyok a szép fehér kenyeret.olcsóért adták,elfogták a mi pénzünket is. este felé aztán egy bizonyos városba értünk,itt a szabad ég alatt letáboroztunk, most aztán jó volt a köpeny, az eső is. kissé szipokált, hozták ide is a kenyeret a civilek, tejet,tojást főve, nem volt hiány, másnap mentünk tovább,beljeb Oroszországba,tehát a háborútól meg szabadultunk bizonyos időre.