Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Most visszatérek, nem irtam le egy érdekes epizódot: 1916ban a Húsvét ünepe április 25-én volt, ekkor nagyon szép napos idő volt, a huszonkilencesek balról voltak tőlünk,iletve északról, azoknak ott volt zenekara,elkeztek muzsikálni, egyszer látjuk ám az oroszok fel áltak a raj vonal tetejére, mi is aztán utánoztuk őket, ugy hogy amedig elláttunk^mindenütt fent áltak az oroszok is, de mi is. kajabáltak átt hozzánk,hogy jertek ide, adunk kenyeret, néhány tisztünk elisment a demarkációs vonalig, az övék is, ott meg kinálták egymást rum, bor vagy cigaretával, kinek mije volt, szinte örült a lelkünk,hogy talán már vége lesz a háborúnak, estefelé aztán szépen vissza takarodtunk a raj vonalba, az oroszok is. Mikor besötétedett elkeztek lőnni az oroszok, mi csak halgattunk, nem lőttünk, igy mult el a húsvét. Az előbi fojtatása: egy városba aztán vonatra ültünk, vittek benünket befelé, ott ahol az ebéd idő elérkezett már vártak a kásával, tiz ember kapott egy bádog zománcos tálba, azt körül áltuk és ugy ettük, már akinek volt kanala, de bizony sokonknak nem volt, voltak aztán élelmes oroszok, látták a kanál hiányt, hamar aztán hozták a fakanalakat tucat számra,tiz kopek volt darabja, egyenként aztán sok időbe került volna a vásárlásimért már a vonat is indulóba volt, én aztán meg vettem tiz darabot, sőt mások is, igy aztán a vonaton adtuk el akinek kelett. Egyszer aztán Kievbe értünk, ukrajna fővárosába, itt volt egy óriási fogoj gyűjtő tábor, ide hoztak ideiglenessen benünket, voltunk jó néhány ezerén, voltak itt hatalmas földbe vájt barakok, már akik befértek,de bizony többen a szabadég alatt tartózkodtunk, szerencsére már jó meleg idő volt, éjjel bizony hűvös volt, most jó volt a jó köpeny, de akinek nem volt,bizony didergett, lopták is aztán a köpenyt, aki nem vette magára,éjjel bizony lerántották rólla; enni bizony nem igen kaptunk,nem fértünk oda a konyhára, a kiosztáshoz, akinek volt pénze,vehetett kenyeret, hozták az orosz asszonyok és férfiak,a drót keritésen aztán keresztül megcsináltuk a vásárt, kenyeret,kolbászt, kinek mi kelett, egy napjön egy orosz őrmester, mondja kinek van kedve robotra (munkára) menni,tiz ember kelene, mindjárt ajánlkozunk is, megyünk aztán a vasúti álomásra.Darnica ez egy mellék várossá Kievnek.mint Pestnek Kispest, itt aztán a vonatból kelett kirakni ládákat,miegymást, volt ott anyi minden, anyi szárított hal volt ott felhalmozva a szabadég alatt, olyan fonott kosár félébe volt az több mázsa egy egy kosárba, mi aztán kíváncsiságból mijén jó lehet ez (akkor még nem ismertük),kihuztunk néhányat és zsebre tettük, volt aztán egy hatalmas három emeletes hűtőház, ott meg kocka cukrot kelett ide oda hordani, ha aztán a láda sérült volt, kivettünk belőle, volt ott sok zsir, vaj, tudom is én még mi más. 136