Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

tán nőttek náluk is családok, bérelt a László bátyám Pirton egy tanyás birtokot, ott gazdálkodtak bizonyos ideig, azután közeleb jötek a városhoz, itt azután sokáig laktak, valami Stimokovics féle tanyán, innen jártak azután iskolába, aki még iskolaköteles volt, mint az öcsém. Nyáron aztán szünidőben a Laci öcsém sokszor megfordult nálunk. Ő velük jártunk leg jobban ösze, disznótor, névnap vagy ünnepnap alkalmával. Ezernyolcszáz nyolcvankilenc eseménydús esztendő volt, a bátyáméknak született egy fiu gyermekük, Antal nevet kapta, eben az évben már nem válaltunk ugy nevezett csordát, termeltük a dinyét rendületlenül, az legjobban kifizette a munkát, vizünk még sok van, halászgatunk tovább, ezen a nyáron már gőz cséplőgépen csépelünk, nem kellmár kinlódni a nyomtatással, gabonánk is több termet, mint azelőtt. Most apámék megkérték azt a bizonyos Szuper Lajos urat, akinek ötezer forintal tartoztunk, hogy engedje ugy a kamatfizetést, hogy csak egyszer, őszei fizethessük, ugy gondoltuk igy könyeb lesz. meg is adta a beleegyezését, de volt a sóstó mellett, egy másfélhold területen egy szép villája, nyaralója, ott volt aztán egy kis holdnyi szántója, ezt minden évben felkelett szántani, ez volt a kedvezmény az egyszeri kamat fizetésért. Eben az évben a néném ott hagyta az urát (férjét), roszul éltek, sokszor meg verte, amúgy is gyengefáju, beteges volt, pedig négy gyerek volt már, három fiu, egy leány, a gyerekek ott maradtak az apjuknál, nem engedte őket, nehogy tartást követeljen a néném, adig betegeskedett, hogy meg is halt nálunk, mi temetettük el. a vővel aztán meg is szűnt a barátság, nevelte, ahogy tudta a gyerekeket, szerzett gazda aszonyt. Eben az évben férjhez ment a Laci öcsém nénje, a Maris, az öregeb, elvette egy szomszéd községbeli, Vadkerti legény, ugy hivták Vanyhard János, mi is ott voltunk, a bátyámék is, egyszer éjei,tudom is én hogy, a bátyám ösze szolalkozott a vőlegény komájával, egy jó nagy legényei, az lett belőle, hogy kimentek az udvara elintézni a dolgot, ott aztán birokra keltek, bizony a bátyám földhöz teremtette a svábot, fojt aztán továb a muri fen akadás nélkül, ellet intézve minden, a Laci öcsém erre nem emlékszik, hat éves volt. Még egy lakodalom az öcséméknél: most férjhez ment a másik nénje, a Juliska, a fiatalabb, ez már majdnem erőltetve, nem akart hozzá menni ahoz a bizonyos Mucsi Imréhez, amejtől a Laci öcsém a szárazmalom-ról sok információt szerzett. Az ángyom, a Laci anyja hozzá erőltette, hogy igy, ugy; utóbb aztán még is hozzá ment, imel-ámal, nem örömest. Mikor elérkezett