Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
az esküvő ideje, mink is ott voltunk, a bátyámék is. Tehát meg volt a lakodalom, el is mult, ment minden a maga utján tovább. Körülbelül pár hét múlva egyszer jön ám az uj asszony mihozzánk ki a tanyára. - no,hogy vagy, mint vagy? - kérdi anyám -, hát ugy néném, hogy ott hagytam az uramat. - tán nem? - kérdi tovább, de igen, nem is mék vissza töbet, nem, aztán nem. anyámnak aztán elmondta, hogy mit akart vele tenni az uj ember, de ő nem és mindig csak nem, és ott hagyta biz ő szüzén. Nálunk volt aztán valamedig, nem mert haza meni a szüleihez, mert az ángyom kitagadással fenyegette, hogyha visza nem megy az urához. Itt jegyzem meg, mikor ált a lakodalom, a lányos háznál, már mint a Laci öcséméknél, szokás a lányos háztól éjjel, éjfél felé elmeni a legényes házhoz bekötni a menyasszony fejét, itt is elmentek néhányan, még oda voltak, nehogy elaludjék a vendég, tehát kikel valamit eszelni, itt volt az öreg Pólyáné, akiről előb már megemlékeztem, öreg fejjel ő aztán kitalálta, hogy ő felöltözik mint menyasszony, hamar szereztek aztán olyan fátyol forma dolgot és koszorút, és kész a menyasszony, nohát most menyaszszony tánc lesz, pénzért; szólt aztán a muzsika, aló! aztán az öreg szülét jól meg forgatták, ő aztán még dalolt is hozzá: "csuhajihaj, hetven esztendős koromba, nem töszöd már a likamba" - igy; keresett valami öt forintot, táncpénzt, az az övé lett. ez a müvelet kész lett, mire visza értek a kálátósok; mondták azoknak is az esetet, valaki meg is jegyezte, ez nem jó jel, előérzet, mert mondták, hogy a menyasszony bizony nem jól találta magát. Nem is ment az töbet visza, későb elis váltak, de a szüleihez nem ment, meg volt a harag, a László bátyám pártolta is, de az ángyom nem bocsátott meg neki. Bérelt aztán házat, iletve lakást, kitanulta a varrást, kötött, kézimunkázott, pénzt keresett, meg éldegélt szépen, nem is ment férjhez soha. Hozánk ki ki járt, mi is elmentünk hozzá, mindig rendes és tiszta, szép asszony volt. A nénje, Mariska néhány évi házaság után elhalt, ő is fiatalon, olyan harminc két év körüli lehetett, mikor elbetegeskedett. Akor aztán az ángyom pártját fogta, ott halt meg a szülő háznál, az évszámot nem tudom. A bátyámék is ott hagyták a birtokot, amejiket előb béreltek, a 70 holdast, másikat béreltek, 40 holdast, ugyancsak Pirtón. ez a Pirtó a Halasnak egy puszta része, tőlünk északra esik, itt már aztán nem kelett ispán, kiment az ángyom is lakni, de közbe eladták a szőllőt, amit az ángyom örökölt, mostmár csak a házuk volt még meg, és a bátyám földje, amit szinte ő örökölt az apja után. itt aztán ők is tartotak sok pujkát és más baromfit, disznókat, felhagyot a bátyám à borkereskedéssel, bérest azt tartott, és volt
