Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

egyező. Az első forma Észak-Dunántúlon és a Kisalföldön /Szlovákiában is/ használatos. Pormája nyilván az itt kifejlesztett "kocsival" összhangban fejlődött. Durvább változatban ez a tipus volt ismeretes Erdély keleti felében is.Ott azonban a kas hátulja nem volt magasabb az oldalánál. A második forma az utóbbi száz évben a Körösöktől, a Borsodisiktól északkeletre eső területeken maradt fenn egészen a nyelvhatárig. A harmadik forma, az ódalka s a Nagy-Alföldön és északon az Ipoly vonalától keletre mindenütt használatos volt. Nógrádtól, a Mátra vidékétől délre, a Duna-Tisza között végig, valamint a Körös-Maros között az utóbbi évszázadban úgyszólván ez volt az egyedüli kasféle. Kelet-Dunántulról recens adatunk alig van a különálló kas használatára. Kérdés, hogy a deszkaoldal szoritotta-e ki, vagy el sem volt terjedve, amire az oldal-befonást tanusitó somogyi adatok alapján lehetne következtetni. A vesszőből font szekéroldal, szekérláda legelterjedtebb elnevezése kétséget kizáróan a kas

. A nyelvterület nyugati felében kizárólag kocsikas

, keleten leginkább szekérkas összetételben szerepel. A Csepel-szigettől délre a Duna két oldalán, a Kiskunságban és Bácskában, valamint Tolna-Baranyában a cserény szó ismeretes, 'szekérkas* jelentésben is. A sövény szó ma már csak nyelvszigeteken használatos ebben a jelentésben /Szlavónia, Erdély/. Az alcserény

. alsövény megnevezés, ami a Dél-Alföld sok pontján a szekér alján lévő két deszkát jelöli, e szavak korábbi szélesebb elterjedtségét és a jelentés változás útját tanusitja. Nem lehetetlen, hogy az ugor eredetű -ser

, -sir

, sür ige /rokon a sző igével/ származékainak tartott sövény

, si-