Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

rin

. cserény szó, valamint a velük jelölt vesszőből szőtt szekértartozék megelőzte a kas

t. A nyelvi megkülönböztetésnek eredetileg bizonyára volt tárgyi alapja is, a kas formája eltért a sövény

, cserény formájától. A sövénnyel megegyező tárgy lehetett a lészá

nak nevezett szekéroldal, oldalkas is. Ez utóbbi szórványosan előfordul északon Nyitrától Zemplénig, itt-ott felbukkan Erdélyben és összefüggő foltot mutat Bajától délre a Duna balpartján. Szórványos előfordulása figyelhető meg az Alföld palóc telepítésű falvaiban, városaiban /Zen

ta, Magyarpécska/.*

27 A szekérkassal kapcsolatban kell megemlékezni a kizárólag Dunántúlon elterjedt üléskosár elnevezésű, vesszőből fonott tárgyról,amelybe két személy ülhetett. Rendszerint a szekér elejében, ritkán a derekában helyezték el. Ennek a szekér-tartozéknak történeti múltját, formai változatait kevéssé ismerjük. Pedig alapos feldolgozást érdemelne, mert alighanem kapcsolatba hozható a középkorvégi magyar kocsival, amelyről tudjuk, hogy derekát vánkosok, gyapjúval töltött zsákok tették kényelmesebbé.^"

2

® Másrészt a 'kas' és a 'kosár* jelentés-elkülönülés megvilágításához is elengedhetetlen az üléskosár tárgyi, nyelvi történetének tisztázása. 6. ábra. Kocsikas: 1. kádhoz hasonló forma; 2. faroskas /első kassal/; 3. oldalkas /lésza, cserény/.