H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
Az oklevél meghamisítói tehát fontosnak tartották a méhészeken kivül a méhészeti termékek feldolgozásával foglalkozó gyertyaöntő /viasz-iparos/ megemlítését is. 2 *' IV. Béla 1264-ben a csuti monostor alapítása alkalmával a szerzeteseknek adományozta a Csepel-szigeten fekvő Födémest az ottani összes mézadó népekkel, "mellidator"-okkal - valószínű királyi méhészekkel - akik ugy tartoznak a szerzeteseknek mézet szolgáltatni, mint addig a királynak. 2 * Ilyen királyi méhészek eladományozásáról esik szó 2? egy 1370-ben folyt baranyai perben is. E királyi méhészek nyilván szolgáló népek voltak, akik földjüket a királytól kapták bizonyos szolgálatokért. Sajnos, nem tudjuk, hogy e méhészektől mekkora méz-, esetleg viaszszolgáltatást követeltek, sőt azt sem, hogy adózásuknak mi volt az alapja: földjük, telkük-e, vagy a tenyésztett méhcsaládok száma. Bizonyos azonban,hogy ezek a szolgáló-népek nem csupán méhészkedéssel, hanem földmüveléssel és állattartással is foglalkoztak. Terményeik közül azonban főleg mézet, viaszt, esetleg mézsört kellett leadniok. 3 Vonatkozik ez a többi királyi szolgáló-népekre, igy a zselici kanászokra, stb. is. A már emiitetteken kivül a XII« században több Ízben olvashatunk méhlakások eladományozásáról is. 1137-ben Márton comes a csatári monostor számára ajándékozott 10 család méhet. 2 * Adalbert királyi követ 1153 tájt kelt végrendeletében a pannonhalmi apátságnak juttatott 30 kas méhet "Examinibus apium.. ."^ Ezek az adatok azt bizonyitják Tagányi fentebb emiitett állításával szemben, hogy a XI-XII« században már nem csupán erdei méhészkedés folyt hazánkban, hanem tervszerű tenyésztés is, hiszen az erdei fatörzsekben tartott méhcsaládokat nem igen lehetett volna elajándékozni. A méhkasok gazdasági jelentőségét, értékét mutatják még azok a XIV-XV« századi oklevelek, amelyek egyéb tolvajlások mellett méhkasok elrablásáról is említést tesznek.