Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

Szilágyi Miklós: Ballada Józsa Gyuriról

Ballada Józsa Gyuriról A tiszafüredi nábob, Józsa Gyuri /1789-1847/ alakját anekdoták örökítették az utókorra. Ezek témája: Józsa Gyuri hatalmaskodásai, durva tréfái, kalandjai - minden bizarságuk, különösségük ellenére - hordoznak valami tipikusát: kifejezik azt a kort, melynek szülötte és hőse volt. A szabadságharcot megelőző évtizedek főnemességének minden hibáját /s kevéske erényét/ süritette magába osztályának ez a jellegzetes képviselője, egy pusztulásra érett életforma utolsó mohikánja.^" Tettei, hóbortos ötletei,- mint anekdótatémák - széles körben ismertté tették nevét, s kortárs irók - Jókai Mór, Vas Gereben - kora jellegzetes tipusát látták benne. A Józsa Gyuri-anekdótakör, s az azt létrehozó társadalmi szituáció ismeretében szokatlan, váratlan jelenségnek tűnik, hogy alakját népballada is megörökítette. Az alábbi ballada-szöveget Tiszafüreden - Józsa Gyuri egykori lakóhelyén - néhány éve jegyeztem fel:"^ A Hóttisza partján kiszül egy palota, Annak ablakába két szál levendula, Annak ablakába két szál majoránna. Gyere haza Gyuri, hír van a városba: Pengéi Zsuzsannának most törtint halála. - Csináltatol-e hát koporsót valami deszkából? - Csináltatok, lelkem, slangirozott fából. - Behuzatol-e hát valami szőnyeggel? - Behuzatlak, lelkem, talpig ződ sejemmel. - Meghúzatod-e hát a hármas harangot? - Meghúzatom, lelkem, mind a harminchatot. - Kivitetel-e hát valami lovakon?