Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

Szilágyi Miklós: Ballada Józsa Gyuriról

Kivitetlek, lelkem, hat fekete lovon* A soromon rózsa, szedjétek, szedjétek, Csak meg ne sértsétek Józsa György ur szivét, Ne keserítsétek! A parasztság körében is elterjedt anekdotákat a közölt balladával összehasonlítva elsősorban a hangulati különbségre, a hőssel kapcsolatos etikai állásfoglalás eltérő voltára kell felfigyelnünk.Az anekdoták gyűjtése közben megfigyelhettem, hogy az elmondottakat a paraszti adatközlők "igaz történetinek tekintették, és elitélő, rosszalló állásfoglalásukkal kommentálták^ azaz erkölcsileg elhatárolták magukat a történetek hősétől.^ A Szűcs Sándor által közölt egyik anekdotában a népi állásfoglalás még nyilvánvalóbb; Józsa Gyuri, a tréfa kiagyalója - a pásztorok jogos büntetését elszenvedve - nevetséges, kisszerű alakká törpül.*' A ballada Józsa Gyurija nem ilyenfajta hős. A haláleset kiváltotta őszinte fájdalmat az együttérzés hangulata kiséri, a különállásnak nyoma sincs, Józsa György ur - a balladában szokatlan stílus ellenére - "népi hősként" jelenik meg. Jogosan vetődik fel a kérdés; mi lehet az oka a hősünkkel kapcsolatos állásfoglalás ilyen különbségének. Nem lehet kielégítő magyarázat a népi emlékezés hiányos voltára való hivatkozás, mert az idősebb generációhoz tartozók általában emlékeznek Józsa Gyuri személyére; tudják lokalizálni a balladában is emlegetett kastélyát, s ha nem is anekdotikus megformálásban, de durva kegyetlenkedéseiről is elmondanak egyet-mást. A népi Ítélet szokatlan labilitását, az etikai állásfoglalás kettősségét korántsem az emlékezés hiányaival, hanem a ballada társadalmi hátterének jelzésszerű felvázolásával véljük megmagyarázhatónak. Erre vállalkozunk a továbbiakban. A Józsa Gyuriról szóló ballada kőt jól elkülöníthető rétegre bontható. Az első öt 3or az alap-szituációt, Pengéi Zsuzsannák halálát közli, s ha archaikusabb megformálású is,