Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

forditva: 15-19 kéve Tan egyben* A felső a "pap". gordás

. Amikor behordják a gabonát a szérűre, a szekéroldal keresztfájába nyársakat tűznek, a nyársra szúrnak egy-egy keresztfát, hogy fogja a többit. Négy kére négy a szekér fenekébe fejjel össze,/följebb már három/, keresztbe kettesével fejjel befelé jön a kővetkező sor. A közepét "kivőgyellik": csak három kévét raknak itt egymás mellé* A kazalban ugyanúgy fejjel befelé és "tusájával" kifelé fekszik a kéve* Aratóünnepség nem szokott lenni* Gépelés, cséflés

. Ez a legfontosabb munka, ami az ólaskertekben történik, ezért kissé részletesebben foglalkozunk vele* Szarvaskő* alföld-hegyvidék határ jellegére mutat,hogy itt régebben nyomtatás volt és nem cséplés, 60 éve még nyomtattak loval, vagy ökörrel. Négy állatot kötöttek egymáshoz, középen állt egy ember a kötőfékkel, a gyerek meg körbehajtotta a jószágot* Kétszer fordították meg őket.tizenkét sort végeztek el naponta* Nyomtatás után lapáttal szartak, favillát használtak hozzá, ezek azonban már régen eltűntek a faluból, mert helyüket a "szelelőrosta", majd a "lovasgép" foglalta el* A zsúpnak való gabonát itt is esépelik még most is, de nem cséphadaróval, hanem, ami a felvidékem szokatlan,bakra keresztbetett szekéroldalaken, vagy ajtóhos verik az előre félretett rozs-kévéket. Néha a rozskévéket előbb villával áthúzzák, ugy csépelik újra* Cséplőgép egy van a faluban, motoros,vontatható gép, Vargha Nagy József tulajdona, aminek használatáért a hivatalos ár szerint 5-6 kg* gabonát kell fizetni mássánkint mindenkinek. Sorba viszik a gépet szérűről-szérűre* Amikor már majdnem mindenki learat,elkezdődik a "gépelés". Aki először készen van a munkával, annak a szérűjére