Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

hatnak problémánkkal. Tavaszi szántás ideje február. Férfi végzi két ökörrel. A szántás kb. 10 cm mélyen történik, amennyire a talaj állapota engedi, de mélyebben nem lehet, mert kiszárad. Néha nagyon nehéz megbirkózni a száraz,vagy túlságosan nedves talajjal. Az eke ma Csepel gyártmányú egyes váltóeke. Faekét 60-70 éve aég láttak az öregek, de már akkor se használták. Csoroszlya nem volt rajta, a "patying" fiatal faágból volt csavarva. Utána "Lipe-ekét

w használtak, majd egészen vasból készült ekét. Az ekét fellovalva viszik ki az ólaskertből a földekre. Az ekeló lehet kétágú faág, vagy két fából összeillesztett eszköz. A szekérhez kötik az eketaligát és erre az ekelovat, ami a szarvat csúsztatja a földön. Az ólaskertek gazdáinak természetesen mindnek van ekéje. Az újonnan osztott földek tulajdonosai,akiknek nincs igájuk, kölcsönkérnek munkáért, de az iga tulajdonosa is eljön, M

mert az állatot nem adja a más kézire". Vetés

. A szántásra rögtön rávetik az árpát. A vetést férfiak végzik, asszonyok csak kendert vetettek régen, de segíteni szoktak. Zsákból vetnek, amit a vállukra akasztanak. A vetés elkezdése előtt keresztet vetnek. "Ami vetéskor a csizmasarkára ragad, a jószágnak kell adni, ha a jószág eszik belőle, akkor jó termés van." /Szántási Beginn 57 é./ /lz az egyetlen babona, amit a földmüveléssel kapcsolatban sikerült találni, de ennek elmondója is a szomszéd faluba való./ Boronálás

. Vetés után rögtön boronálnak, előbb va*boronával, utána tövisboronával, ha nem hantos a föld, elég csak a tövis. Minden gazdának mindkettő van. A tövisboronát maguk készítik. Alsó rudjára láncot kötnek bőven, ennek a közepét akasztják a tézalába, ugy húzatják ökörrel. Hengert nem használnak. Ültetés

. Ideje április. Elsősorban az asszonyok mun-