Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

kaja, da résztvese benne as egész család, vagy elmennek,egymásnak "segíteni". A vetni való krumplit, vagy kukoricát vagy zsákban akasztják a nyakukba, ugy szórják, vagy rakják a kapa után, vagy pedig az egyik ember kapával nyitja a helyet, a másik, - rendesen az öregebb - szórja. Tisztítás

. Április vége. Asszonyok és emberek mennek "kiszedni a gazt a búzabul, árpábul". A gaz elsősorban csorbóka, amit vagy kézzel húzgálnak ki, vagy "ászatszurkálóval". Ezt az eszközt az uradalmakban használták, vitték summásságba, itthon nem is nagyon szeretik. Kovács készíti. "Segítség" ennél a munkánál nem igen van. Kapálás

. Iá

jus végén a krumplit, utána a kukoricát kell kapálni. Második kapálás június végén van. A répát háromszor kapálják, férfi és nő egyformán végzi, segítség ritkán van. A tuskés növények, gyökerek kivágására való as "acatolókapa": keskeny hosszú, hegyes, ami közepes földbe, vagy kerek, ami puha földbe való. Ma már nem kovácsolt vas, hanem bolti. Kaszálás

. Június vége az első kaszálás ide

je,augusztus vége a sarjú kaszálásáé. A herét június végén, 24. után, augusztusban, szeptemberben kaszálják /ezt már maguk/, "ha a csajt felszárad, negyünk gyűjteni", de a herét harmatban jó vágni. A férfiak kassáinak, a nők gyűjtenek. "Petrencébe" vagy rudasba rakják, igy szárad meg, ez alá két vékony rudat tolnak, azon viszik a boglyára. A vetett takarmányt hamarabb kell "takarítani", mint a szénát. A szénahányáshos régen kovácsoltvas, 3-4 águ villát használtak, most boltit. A gereblye fafogu, az egri vásáron veszik. Itt irjuk le röviden magát a hordás eszközét, a szekeret is. A régi szekér fatengelyü volt, darabjai néhol még most is megtalálhatók. Kerékgyártónál csináltatják, de ha valamije elromlik, maguk elkészítik újból. Részeinek elnevezései: "nyútó" /a középső rud/, "ástok" /a tengely tokja/ ezen fekszik a "csindeszka", /ami alá elől a rud két ága és a