Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A köles termesztése

Vannak, akik a kölest vontatóba rakják, és bolondkocsival vontatják be. A köles vontatóba rakása úgy történik, mint a gabonaféléké. Sokak szerint, amikor a villahegyeket egymásra teszik, s a villára tűzik, akkor trücskölik (szórják) ki a sok kölest. A vontatók húzatása is úgy történik, mint a gabonaféléké. Akár kocsival hordják be, akár úgy vontatják be, nem rakják össze asztagba, hanem vagy beágyazzák, vagy a szérű szélére rakják, illetve vontatják. Ha a kölesföld a szérű közelében van, akkor ágyasba hordanak, vagy vontatnak. Ha messzebb van, akkor előre hordanak, vagy vontatnak. Amióta a cséplés elterjedt, vannak, akik kévékbe kötik a kölest. Harmatszálltakor — harmat után, teljes száradás előtt legjobb kötni. Saját szárába kötik a kévéket. A köteleket nem készítik el előre. A kévéket nem csomózott, hanem csavart kötéllel kötik be. Az ilyen módon történő kötést levelibekötésnek hívják. Azért nem használnak csomózott kötelet, mert a köles szalmája nem egyenletes hosszú. Az ilyen kötél kioldódna s a kötésnél sok szem kihullana. Még a csavart kötél készítésénél is sok a szemveszteség. A csavart kötelet lehet, de nem érdemes előre elkészíteni. A bekötött kévéket körösztökbe rakják. Ott szárad ki teljesen. A kereszteket kocsival hordják be. Ha géppel csépelnek, akkor sokszor asztagba rakják. Ha nyomtatják, akkor ágyasba hordanak. 1945-ig a kisemberek általában nyomtatták a kölest. Ezután egy darabig kötelező volt a cséplése. Nyomtatása úgy történik, mint gabonaféléké.