Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Buza

buza" is. Kémelyik gazda tudatosan kísérletezett a hozzáf érhet őré vált többféle faj tárai.Varga Gábor például 1927 őszén ötféle Tetőmagot cserélt az egyik uradalmi majorból, "ügy Tetettem el, egy csenálzsákkal bele a gépbe, utána megint egy zsákkal a másik fajtábul, amelyik letjóbban beTálik, majd abbul hagyok Tetőmagot. Jött rá egy hideg márciusba,-két fajta kifagyott majdnem teljesen, egynek pedig, a kisszékácsinak, semmi baja se lett. Abból hagytam Tetőmagot. De más évekbe nem rőt mindig olyan jő, alacsony szalmája lett, könnyen megdőlt, megint ráltoztattam a búzán." A jobb s bővebben termő fajták bevezetésével két-három mázsával is nőtt a holdanként! átlagos terméshozam. A búzatermesztésnek négy fontos munkája van: a szántás-vetés, az aratás, a hordás, végül a csépiés-nyomtatás. I munkák menetéről,fogásairól részletező'képet adnak az eszközmonográfiák} a munkaszervezeti formákról pedig a paraszti üzemtípusokat ismertető szakaszok szolnak) a saját föld megmunkálása mellett ugyanis a búzatermesztés teendői jelentették a legfontosabb alkalmakat a "más talaján Tégzett" munrkára is. A szántás-vetés és a hordás elvégzése "gyalogemberek" földjén a kisföldű, igájukkal bérért dolgozó fuvaros emberek kiegészítő keresete volt. Az aratás a faluban egyénileg vagy uradalmakhoz bandában szegődő részesaratók kenyerét biztosította. Annak idején szokás volt mások számára nyomtatni is, akár a faluban, akár távolra induló munkacsapatokban, ugyancsak részesedésért. Utóbb a cséplőgépek mellett álltak össze együttdolgozó bandák, részesedésért vagy kölcsönös segítség alapján. Mindezt nem ismételve, itt csupán rövid vázlatot adunk a négy legfontosabb munkafolyamat Táltozásáról, mintegy 100 ér alatt. Sz egyben a gabonatermesztés, s az egész szántóföldi müvelés technológiájának átalakulását is vázolja. A műit század derekán a szántás még faeke vei történt, a fordulós művelési rend időbeli előírásai szerint. Négy vagy legalább is három lovat fogtak az eke elé s az eketartó rá volt utalva lóhajtő segítségére, sőt néha harmadik személynek kellett az ösztökét kezelni. A fatalpu, fagerendelyü eke mégis sekélyen, egyenlőtlenül dolgozott s alig forgatta, inkább csak feltúrta a földet. A szántás technikája a mult század második felétől gyári vasekék elterjedésével, majd a 92030-as évektől a rimamurányi s csepeli ekék általános használatba vételével alakult át. Izeken az ekéken sima "tüköracél" a kormány,biztosan csúszik a talp s uj érzékeny szabályozási rendszer segítségével mélyeb-