Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Buza

ben, egyenletesebben végezhető a szántáé. Gyöke re se a változott a talajmunkáról vald felfogás is* "Apósé* régies ember vót, még ast mondta:ne szánta Baljes, so öld meg a lovat, no a főd alatt keresd az Istent* idézi Kakas József. - "De édesapám már ast tartotta: szánts osak mólyen, munka után ad áldást az Isten." Megnőtt a fogatás szélessége is. Változott a nunkaszervezet: elegendő volt csupán kát lovat befogni s a sírna járású eke irányítása mellett az eketartó átvehette a lovak hajtását is.A lovakra szántógyeplő került a a század elejétől egyre általánosabbá vált az "egy emberi szántás." Közben a szántás beilleszkedése az esztendő munkájába szintén vált ózott. Korábban a többszöri ugarszántás jelentette egy szántódarabnak a három évenként visszatérő alapos megmunkálását - tavasziak alá gyakran osak a vetéskor törték föl a tarlót. 1828-ban az országos ösz— szeírás biztosai följegyezték, hogy itányon az őszi vetés alá háromszor szántanak, míg a tavasziakat egyszeri szántásba vetik. As ugar megszűntével legjobban azok a földdarabok állnak rendelkezésül megmunkálásra, amiken korán letakarított gabonaféle volt s amit csak tavassszal ve tnek.C sokként a tarl (Siegeltet és fontossága is ós a tar ló szántások, majd a tavaszi vetések alá végzett őszi mélyszántás révén jelenleg éppen azok a harmadévenként visszatérő időszakok biztosítják a legalaposabb munkát a földön, amikor tavaszi vetemény kerül majd bele. A szántást követő elmunkálás eszközein jól mérhető a felszerelés diff erenciálódása.A mult században még csak a tövisborona volt általános, - amit csattjával lefordítva rögtörésre, tövises részével pedig simításra egyaránt használtak; mellette csak szórványosan jelentkeztek az egy levelű és kétlevelü farámás vasfoga boronák. A századforduló után jöttek a teljesen vasból készített boronák, ezeken belől külön típusként a II. világháború alatt, majd főként utána terjedt el a könnyű háromlevelű magtakaró borona. A korábban alkalmanként talaj simításra levett kocsioldal helyett uj szerszám, a "csúszó", talaj simító jelenik meg s uradalmi példák nyomán szaporodtak a hengerek. A differenciálódással finomabbá, gondosabbá vált a talaj elmnnkálása, talajféleségtől, időjárástól, veteménytől függően, pontosan meg lehetett választani a rögtörés, simítás, tömörítés eszközeit. Differenciálódott a felszerelés abból a szempontból is, hogy míg a mult századi nyomásos művelésben egyszerű felszereléssel kisebb földű ós jómódú gazdának nagyban-egészébsn hasonló volt a szerszámkészlete: hasonló egyszerű e-