Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz
Ha elmegyek a Nyírre aratni, Jaj de rövid busát kell ott vágni! Bövid busa, harmatos as ajja, Nem ölel meg,csak a babám karja! A szomszédos Hátyus ős Tiszakerecseny is Hadára járt kenyeret keresni, sőt Csonkapapi is. A "Madara járás" emléke szájról szájra szállva igen élénken maradt meg az emlékezetükben. Mai napig is emlegetik, hogy azok as asszonyok, akik itthon maradtak, cserépfazékban, ponyvában vitték a hátukon a hajdukását Hadán dolgozd hozzátartozóiknak. A szomszédos Bátyúból Nyírtétre jártak kepére, a 80-as évek elején. Az asszonyok többnyire férjükkel együtt mentek el. 7 köböl gabonát kerestek egy nyáron* Ezen kivül kaptak két ember számára hetenként 6 kenyeret, 6 1 pálinkát, 6 kg. szalonnát, 1 kg húst hétköznap, lisztet és sőt. Nem fogyasztották el mind, ami megmaradt, hazavitték. Akivel együtt volt a felesége, főzött neki, aki egyedül volt, a gazdánál kosztolt. Később, mikor már nagyobb volt a föld Lőnyán és jobb a termés, az uradalomban ruszin aratókat fogadtak fel kepére. (Több magyarnak volt földje). Ezek régebben Bereg vm. felső részéről, Hunkácson túlról,Toló© vidékéről és Nagybereznáről (Ung) jöttek vonaton. E században Háramarosból is. A Kárpát-oroszokat Lőnyán következetesen tóutoknak nevezték* Főként az uradalomban arattak s egy-két jómódú gazdánál.Egy-egy helyre két kasza ment és egy marikszedótt . tehát egy bokor arató .Az uradalomba több bokor. - A lőnyai gazdák együtt arattak velük* A ruszinok már kaszával arattak. Kis rövid kaszájuk volt, gereblyézel szedték a markot, kis markokat. Kisebb kereszteket raktak, mint Lőnyán. Holdvilág idején éjjel arattak és nappal aludtak* Telt köztük is aki sarlóval aratott. - Aratás után hazamentek a "bátyúi állomásról, a részük kint maradt a mezőn. Később visszajöttek csépelni, keperészüket elcsépelve vonaton vitték hasa családjuknak. 1938 után már sok helyen dolgoztak a faluban, gazdáknál is. (E sorok írója beszélt egy ökörmezei családdal. Magyar nevük volt, d« csak az idősebbek tudtak magyarul.) Ma már - mint mondják - terem minden bokor, minden domb . A legtöbb mocsarat, tavat, patakot már levezették a Caarondába. A H ó djé-
