Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban
5 csak rakta a kazlat, mindig pipizgült, hogy hová tegye, meg hogyan tegye a nagy kazlat, meg minden. - Na e aoat már megvan, de ehez magtár is fog kelleni. - Nem haj, János bácsi, mindent szerzünk utoljára lassan. Ugy is vót. A bikát legelébb is leölte, levágta, felporciőzta, Zsuzsi néni meg megsütötte - fózte a huat. Jóllaktak, akkor azt mondja: - Ma most menjen el oda, mondja meg neki, hogy áthányják a disznót, me mázsálni akarják a sőre disznókat, hát majd elmegyen ő, segiteni fog a grófnak. Amennyit - azt mondja - kilöknek, annyi az övék lesz, aki pediglen benmarad az ólba, a pedig a grófé lesz. - De ketrect csináljunk. Hogy? - Megállják, én elhozom a ketrect t elébb a nagyot. - Ugy jó, hát eridj, fiam. Elment a fiu, elhozta az egyik ketrect, akibe belement vagy a százötven darab disztő. - Ma látja, mán tudjuk hova tenni. Mennek hánmi kifele. Mind az egészet kibánták, nem maradt a grófnak egy se a disztő közül. - Ma most eztet hajtsuk idefelé, mer ez a miénk mind,akit kihántunk. Ammeik benrjnaradt, ammeg a grófé - azt mondja. Kegyetlen eszi s grófot a méreg, hogy mit teszen vele most János bácsi, a szomszédja, aki mindig a taksássa vót eddig. Mem ü teszen, de a azóga teszi. - Hát ilyen szógát kell fogadni? - Meg erre, meg arra pirongatta a tiszttartó is. Mahát akkor elvitték a disznót. Ma de most már magtár kell, mert most már jön a gépelés. Ugy is vót. Elment, a magtárt felvette mind fundamentumával, felvette a hátára, oszt elvitte a János bácsi udvarára, a magtárt,a azóga. - Na, van mán magtárunk is - azt mondja - mer már hozzáfogunk csépelni - azt mondja - felvegyük, nem gép jár, de csépelni kellene ki az életet. Ma most mán most maga János bácsi vigyázni fog majd, hogy én melyek fiókba gyűjtsem bele az életet. Én megyek csépelni. Ugy is vót. - Magának itt van ez a kis4 vessző.-Mondja., ez a kazal is mára való, ez a kazal is mára való, ez a kazal is, - ugy hogy mind az összesét bejárta János bácsi az udvaron, minden kazalt, hogy ez mindjmára való. Az addig még mind eszébe vót. Reggelre mikor lát ja,»mar minden a mag-
