Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

tárba van, csak a szalma kazal rőt izélve. Elment hozzá a tiszttartó: - János bácsi, ennyi jószággal nem tudunk mit tenni, legalább a szalmát adják vissza, ha már az életet nem adják is vissza. - Hát a szógán függ minden, - azt mondja. - Ma, - azt mondja - hát mennyit ad? - Egy szekérrel - azt mondja - adunk, de többet nem. - Hát mi lesz annyi jószággal? - azt mondja a tiszttartó. - En viszem el! Ugy vissza viszem, ahogy hoztam, nem kell nekünk szalma, van élet nekünk mostan, az elég, a törek meg megmarad a disznók alá, a hízók alá. Na jól van, van megint egy veszett bika a söreólba, a sörések közt. De olyan veszett, de ugy ordit, hogy két láncra van kötve az istállóba. - Menjen, alkudja meg, mer hallottam, hogy mázsálni akarják a sőremarhát, dehát nincsen olyan ember, aki merje kivinni a mázsára.Mondja meg neki János bácsi, a tiszttartónak, hogy beszilje meg a gróffel, ük átmázsálják mindet, de csak felibe. - ó, hát nem lehet, nagy kincset ez. Mán úgyis elvittetek az összes mindonemet, - azt mondja - nincs mit mérjek a cselédemnek. - Majd én mérem - azt mondja - a mi magtárunkbul, a cselédjinek. Pénzér, az igaz, nem ingyen, mer már mi ezér megdógoztunk. Ugy is vót. Elmennek a sőreraarhát mázsálni, mindig egyet a szekérre lökött. Mikor vezette kifele a szóga, megint rálökött a szekérre egyet. A bikábul, akár ökrök vótak, akármi, ugy hogy a negyven darab sőremarhát mind felhánta a tehenszekérre. Hát nézne szíj jel a tiszttartó, a mázsánál állott, hogy hát ezt nem kell mázsálni, me nem jut a mázsára egy se, hát ez mind valahol a tehenszekeren van. - Na, menjünk most mán hazafele, most mán a sóreólat is vigyük. Megfogta a sőreólat a fiu, osztán rálökte azt is a szekérre. - Hát ne vigyék el mán az istállót is, hát izé, van ott még gulyabeli marha. - Nem baj, hát ez kell nekünk mostan. Majd eladjuk ezt is, nem kell nekünk e se. Azt is hazavitte takaroson, a sóreólat. Megkötözték vissza a jószágot oda. - Na most menjen el a gróf urhó, és mondja meg a grófnak, hogy vásárolja vissza ezeket a sőréket, nekünk nincs rá szükségünk. Hát sok e nekünk. ^