Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

És úgy is lett — mert ő a gépjével fel sült Az én szavam csakugyan be tejesűlt! Ő pedig szegény feje - bár nem csépelt; De három száz forintocskát el gépelt! Hasztalanul spekulált s költekezett, És a jó szél malomból is ki esett. És azutánn: hogy a malom fucscsba ment, — Madarasról azonnal - Kábára ment! S ott mólnárkodott aztán egygy ideig ... Körül belöll tán másfél esztendeig? — Ezek utánn mikor sorsa így álla, Csak nem soká történt apánk halála. Hetven háromnak az őszszén — már derek is valának Mikor egygy hízott malaczot öltünk Balázsnak! S a kút mellett perzselgettük a szőrét, Pirítgattuk, kapargattuk a bőrét; S édes apánk a ház előtt - szokáskint A bundában a fal mellett üle kint! Balázs egygy üveg pálinkát neki odavitt, S abból ivott egygy kicsit - Nekem pedig Azt kiáltá - szokáskint - Gyer elő csak te Bálint! És így szollá a mikor oda mentem: Ni te Bálint — én te tolled azt kérdem, Hogy: testáljak e én - avagy nem? Ne ütközz meg azonn hogy így beszélek, Mert érzem: hogy nem sokáig élek! Én így szóllék: hisz - kend meg ijed mingyár ... Hogy ha már egygy kicsikét a feje fáj! Azt csak is az isten tudja — meddig él És hogy ha testálni akar, még rá ér! S ha nem testálhatna, engem a se bánt! Meg egygyezünk, kinek mi jut egygy eránt. — Ekkor a fejével szomorúnn bólint, És így szólla: no jól van hát te Bálint! Ezenn tettem mindég bánom, míg élek! Jobb lett volna ha más képpen beszélek: Mert apánk talán — csak két hétig éle Szomorúann, s csak keveset beszélle! Jó két hizott disznójok volt már akkor, S el érkezett, nem soká a disznó tor.