Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Édes apánk még élve, A disznó tort el érte; De a torban már csak keveset eve — Hús nem kellett neki - csak is a leve! S nem jött az asztalhoz enni — a sutba kellett azt Néki vinni! S ott evett egygy keveset, és ivott bort. így lakta el az utolsó disznó tort! Mert csak hamar a tor utánn: November harminczadikánn — Meg halt, és el temettük Kitől származásunkat vettük! Édes anyánk maradt hátra! Be telt régi óhalytása. — Mert én sokszor haliam tolle: Hogy istentől csak azt kérte - s az isten őt meg halgatta: Mert óhajtását meg adta. Haza jöttek a testvérek - úgy a lányok mint fivérek. A temetés utánn, másnap - jó reggelt mondtunk egymásnak! S azt jól tudta, mind egygyik fél: Hogy anyánké minden míg él. — Azért én elmondtam nekik - hogy jól meg ércse — mind egygyik: Hogy a törvény miként van - ott a Korpus jurisban. Édes anyánk - hogy ezt hallá. Röviden azt monda: Hogy a főidet át bocsátja azonnal, Kinek kinek, Mert: ő nem bájol azzal — s neki két, két köböl búzát adjunk fejenként, És mellé tíz-tíz forintot évenként, Azt mindnyájan hejben hagytuk, s meg ígértük: hogy meg adjuk. Ezenn házat pedig ti is tudjátok: Hogy Bálintnak ígérte volt apátok - Mert: hogy ha ő nem lett volna, Akkor osztájozhalnátok ma fijaim! A vén háznak ólcska omladékainn. — Tehát, mivel ő nősülni nem akar — Az én holtom Utánn legyen az övé e ház azzal közzülletek, a kit ő választ, - Én leg ezé! szerűbbnek látom azt! LA/42] Én ere ki nyilvánítottam azonnal: Hogy évek ólta lakok már Balázsai - S az ő felesége süt s mos rám ma is. S ennél fogva anyánk holta utánn is — csak ő vele akarnék maradni, Hogy ha ők is akarnak velem lakni. Ere aztán nagyot néztek - Ugy anyám, mint a testvérek!