Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

BEVEZETÉS (Benda Gyula)

nővérének megígért testvéri csókot, jó ebéddel kedveskedik a hazatérőknek, s a zsidó kocsmáros „társaim nagy bámulatára" pénzt sem fogadott el érte. Ez a kis történet azt mutatja, hogy egy adott pillanatban, legalábbbis a fiatalok között, a távolság kisebb volt. Emellett más történetek leírásánál az is megfigyelhető, hogy bizonyos társdalmi helyzetben vagy a honvédek között nem használja a zsidó megkülönböztető jelzőt. Havas Adolfról neve alapján feltételezhetjük, hog}

7 zsidó származású, de a pesti nemzetőr esetében, akit becsül, Krasznay számára ez nem említendő. Más esetben is találkozunk ezzel: a zsidó sokszor nem elsősorban más vallás, hanem más társadalmi szerep. A birtokos, hivatal vállaló nemesség alkotja Krasznay Péter saját társadalmi rétegét, egy fentebbi társadalmi világol képez az emlékezés elbeszélései elemzése alapján az arisztokrácia, de a bene possessionatus réteg is. Ez érződik Krasznay Péternek az arisztokrata tisztekkel való kapcsolatában, így a Perczel Mórhoz és családjához fűződő epizódnál is. A naplóírónál a társadalmi hierarchiában lentebb a parasztok vannak. Érdekes elhatárolódás elemezhető ki a honorácior réteg irányába. Krasznay számára a lelkész, a gyógyszerész, a jegyző egyértelműen azonos társadalmi csoport. Velük megtalálja a hangot a honvéd hadseregben, ők az ívópartnerei a téli falusi estéken. A társadalmi vagy inkább társasági azonosság esetén a valláskülönbség sem számít. A helybeli birtokos társaság azonban másképp viszonyul a honorácior csoporthoz. A gazdag gyógyszerészlányt a helyi kisbirtokos nemesi társaság lenézi, nem tekinti egyenrangúnak társadalmilag. Nem tudjuk, hogy ez a különbség Krasznay egyéniségéből fakad, vagy a nőtlen fiatalok társaságára jellemző-e. A polgársággal, a polgári életformával, eszménnyel Krasznay nemigen találkozik. Szatmárnémeti, Nagykároly városában inkább csak iparosokat ismert, Lőcsén van módja a régi tipusú polgársággal való ismerkedésre. Egerben szinte csak az úri, tisztviselői társaságról ír. Pest idegen marad számára, a pesti nemzetőrökkel való találkozás mintegy szimbolizálja ezt. A rendi társadalomszerveződés fontos eleme a társadalmi különbségek szimbolikus kifejezése. Krasznay visszaemlékezései számos példát mutatnak erre. Amikor 1848 őszén zászlóalja a Délvidéken harcol, Kiss Ernő ezredes ösztönzésére „négy híres tánczos fiú u.m. Farkas Pista és Fóris Pista Ugoesából, és Csajkos Gyula és Diószeghy Pali Szabolcsból kiállottak a magyar szólót járni", az ezredesnek igen tetszett a tánc, meg akarta jutalmazni a táncosokat. Krasznay elmondja, hogy „kijelentette, hogy ha közönséges paraszt fiúk lennének pár forint borravalóval jutalmazná őket, így azonban azt hiszi kedvesen veszik, hogy egy-egy párfinum szivarral kinálja meg, a mit természetesen nagy örömmel is fogadtak." A különbségtétel szép példája az a jelenet, amikor Krasznay értesül, hogy megérkezett a tiszti kinevezése: a parancsnoka tegezi, ebből tudja meg azt, hogy miért hivatta. Ez a finom különbségtétel azért is érdekes, mert társadalmilag korábban sem volt különbség köztük. Számos további példát idézhetnénk erre a rendies szimbolikus megkülönböztetésre. A visszaemlékezés első része neveltetéséről szól. (Természetesen elsősorban azokat a történeteket meséli el, amelyeket huszonévesen, majd pedig hetvenévesen fontosnak, meghatározónak ítél.) Az apa egyénisége formálja a fiú gyerekkorát. A jófejű, jő tanuló gyereket az apja mindenképpen taníttatni akarja. (Szemben a középső fiúval, Ádámmal, akit kivesz az iskolából, s aki gazdálkodik. Jellemző, hogy ez a fiú marad otthon - csak nemzetőrként vesz részt rövid ideig a szabadságharcban. 0 viszi özvegy édesanyja mellett a gazdaságot, és neki segít az otthon tétlenkedő Péter.) A fizikai (mezőgazdasági) munka mint alacsonyabb rendű jelenik meg, Krasznay a gyomlálástól menekül vissza a tanuláshoz, még a papi hivatást is vállalva. Az apai keménység más esetekben is alapvető élménye marad a visszaérniékezőnek (a húsvéti hazaszökés kalandja). Az apai szigorúság elsősorban a fiúk irányába él, a lányok enyhébb elbánásban részesülnek és mintegy közvetítő szerepük van az apa és fiai között.