Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
BEVEZETÉS (Benda Gyula)
A napló világossá teszi azt is, hogy mit jelentett a birtokos, tanult köznemesség a hadsereg szempontjából. A vadászathoz, verekedéshez szokott fiatalság számára eleinte talán alig volt különbség a katonaság és kaland között, de látható, hogy tudatosan építkezett a honvédsereg tisztikara, altiszti gárdája erre a fiatalságra. Ez azonban ellenléteket is szült, az osztrák hadseregből hozott tiszti mentalitással. A bonvédnek állt diákfiatalság és a hivatásos tisztek konfliktusa más visszaemlékezésekből is jól ismert. Krasznay esetében is jelen van, gátolja előrehaladását az altiszti rendfokozatokban. A visszaemlékezés jelez egy másik ellentmondást is. Az altiszti és tiszti gárda azonos társadalmi csoportból rekrutálódott, de a hadsereg jelentős részben megőrizte a merev elkülönítést. Az altiszt helye más szállás, más kocsma stb. volt. Krasznay vele egyívású társai gyakran máitisztek voltak, nem beszélve bátyjáról. Egy ismerős közegben természetesen mozoghatott a tiszti társaságban, ismeretlenül viszont kijárt neki a „kívül tágasabb". Krasznay alkata és biztos társadalmi idenl ilása lehetővé teszi, hogy feloldja e helyzeteket. Elbeszéléséből plasztikus képet kapunk az 1850-es évek hétköznapjairól. A mai olvasóra talán leginkább a szabadságharc utáni évek faluzásainak leírása hat. A mulatások leírása pontosnak tűnik, sokai elárul egy társadalmi csoport fiatalságának életmódjáról, amelyet a passzív rezisztencia felerősített. A fiatalok életének bemutatása a finomabb elemzés számára sokat elárul az emberi viszonylatokról is. Érdekessége a napiónak a hétköznapi pillanatok fényképszerű rögzítése. Egy-egy vacsora, udvarlás leírása érzékletes fényképe a társasági életnek (pl. az emlékkönyvbe beírás). A visszaemlékezés központi része a szabadságharc másfél évének krónikája, a honvéd élmények elbeszélése. Krasznay közvetlen emlékei elemezhetők, mint az 1848-49. évi szabadságharc képe alulnézetből. A dicsőséges csaták, a tavaszi hadjárat egészen más az olyan egyszerű részvevő szemszögéből, mint Krasznay Péter, aki altisztként, majd pedig 1849 júliusától hadnagyként követi az eseményekel. Emlékeiben vonulások, összetűzések sorozata az, amit hadjárat címén ismerünk. Beszállásolás, étkezés, társasági élet nagyobb helyet foglal el a naplójegyzetekben, mint a csaták, amelyeknek részese volt. Krasznay 1848 nyarán, előre hozott évzáró vizsgái után Egerben állt be honvédnak a 6. zászlóaljba, de rögtön átkérte magát a 10. zászlóaljhoz, amelyik részben Szabolcs megyei toborzása volt. Falujából, Kemecséről tizennégy „úgynevezett volt jobbágyfiu" és nyolc „iskolázott uri családból származó" fiatal vonult be ez utóbbi zászlóaljhoz. Krasznay hazatérve még részt vesz a toborzásban, majd a zászlóalj katonái rövid debreceni kiképzés után a Bánságba mennek a szerb felkelők ellen harcolni. Október elején a diákok és jogvégzett fiatalok közül többet áthelyezlek altisztnek más, újonnan szervezett zászlóaljakhoz. Krasznay Pétert a 25. zászlóaljhoz küldték Komáromba. A zászlóalj őrnagya azonban ellenségesen fogadta „az elkényeztetett diákokat", másodrendű tizedesnek osztotta be Krasznayt, majd egy szakaszvezető kieste miatt előrelép, szakaszparancsnok lesz. Zászlóalja elvonul nyugatra, résztvesz a schwechati ütközetben, aztán visszavonul a Tisza mögé. Krasznay végigharcolja a tavaszi hadjáratot, ott van Buda bevételénél, majd pedig a Vág menti csatákban. Ekkor nevezik ki hadnaggyá és átkerül a 48. (szabolcsi) zászlóaljhoz. Alakulata Komáromban marad, s október 5én kapitulál. Krasznay emlékezete számos jellemző epizódot őrzött meg, ezek emberi portrékat, hétköznapi és lelkes pillanatokat rögzítettek. Alapvetően egy fizikailag érett, de lelkében még sok kamasz vonást őrző fiatal kalandjait olvashatjuk. A háború - miközben természetesen lelkesítő, hazafias tett — kalandok és találkozások sorozata, amelyben korosztálya, iskolatársai és társadalmi környezete jelentős részt vállalt. Krasznay otthon mozog e közegben (közben világot is lát, eljut Pestre, a Bánátba és Nyugat-Magyarországra). A visszaemlékezés egyik nagy 1 -1
