NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)
Szabolcs fejedelemségét igazolja, hogy dunántuli udvarhelyeiből a fejedelmi partvonal birtoklása is valószinüsithető. Mmt a krónikákból és a Csák-nemzetség birtokviszonyaiból nyilvánvaló, Szabolcs a megtelepedéskor Fejér megye területén szállott meg. Anonymus a Szabolcstól származó Csák-nem 1200 körüli birtoklásának megfelelően a Vértes hegyet és az alatta levő Csákvárat mondja első szerzeménynek, a krónikák szerint pedig a Csákvár körüli mező-lett birtokuk, hol Szabolcs várat épitett, melyet később Csák a maga nevéről nevezett, holott korábban Szabolcsnak nevezték. Ennek alapján jogunk van feltenni, hogy Csákvár Szabolcsnak Fejér megyei nyári szállása lehetett, mig a téli a mai Puszta szabolcs (1302: Zabouch) helyén, a Csepel-sziget lórévi bejárója közelében. Szabolcs Fejér-megyei szálláshelyei tekintetében számolnunk kell egy másik lehetőséggel is. Szabolcs területén épült fel Fehérvár, melynek helyét a krónikák Árpád szálláshelyének mondják. Fejérvár azonban bizonyíthatóan nem Árpád, hanem Szabolcs szállásterületén feküdt. Ha a jövő régészeti feltárásai nem mondanak ellent, méltán gondolhatunk arra, hogy Fehérvár első építését és elnevezését annak a nagyfej edelemnek tulajdonítsuk, akinek családi osztályrészén terült eh Szabolcsnak. Ha Szabolcs herceg korában is egy jelentékeny vár építésével örökítette meg nevét, elvárható, hogy mint nagyfejedelem is méltó várat emelt téli udvarhelyén. Fehérvár megközelíthetetlen sziget jellege emellett tükrözi azt a védelemre való felkészülést, amely a trón igény löktől körülvett Szabolcs helyzetében szükségszerűen előállt. Szabolcsnak tartania kellett Árpád fiaitól, akik Fejér megyei szállásterületét Tolna, Veszprém, Pest és a többi Dunán-inneni részek felől körülvették. Egyetlen elődjének és utódjának nem állt annyira érdekében, hogy egy helyen egy bevehetetlen fejedelmi mocsárvárat építsen mint neki. Mindez nem zárja ki, hogy Gézát tekintsük a vár államalapitáskori kiépitőjének, mint ahogy Szent István volt az, aki 1018 táján székhelyét ide áttette és európai értelemben vett várossá fejlesztette. Szabolcs kétségtelenül birtokolta a Duna partvonalát Pécs és a Csepel szigetre vezető Lórév között, mely Árpád eredeti partvonala volt. Emellett mutatkozik jele, hogy partvonalát időszakosan, vagy rendszeresen meghosszabbította nyugat és délkelet irányába. A Sopron megye hegyeiből előfolyó Sió (Nikics) patak völgyében volt egy Szabolcs (1326: Zabolch) falu. Szabolcs fejedelmi sétálójának délkeleti meghosszabbítását láthatjuk a Valkó megyei Szabolcs faluban (1395: Sabowch, 1477: Szabolczi), mely a Fruskagora délnyugati oldalán feküdt és Fájsz Szávamenti szálláshelyével párhuzamba állítva a Bolgárország és Bizánc felő vivő hadi és kereskedelmi utat ellenőrizte. (L.6.kép.) Áttekintve a Szabolcsról nevezett szálláshelyeket, nézetem szerint ezek teljes mértékben támogatják azokat az adatokat, mely szerint Szabolcs Árpád legidősebb férfirokona volt, aki követte őt az uralomban, mint második nagyfejedelem. Szálláshelyei azt is bizonyítják, hogy hercegkorában a dukátust birtokolta, majd a Duna partvonalát kezében tartva uralkodott, s alkotásaiból ítélve a kalandozások korának nagyformátumú uralkodója volt, akinek hirét-nevét még a Taksony-ágbeli krónikás propaganda sem tudta elhallgatni. Hogy miért iktatták ki az Árpád-ház krónikásai Szabolcsot a nagyfejedelmek névsorából és miért került át neve a hét vezér közé, azt kellően magyarázza, hogy utódai, a Csákok mindig elég hatalommal rendelkeztek ahhoz, hogy trónkövetelőként lépjenek fel. A bővebb krónikákban halovány utalás van rá, hogy ilyesmire Szent István halála után sor került. Ahol ui. arról van szó, hogy Csák saját nevéről neveztette Szabolcs várát Csákvárnak, a Vazul-ág krónikása hozzáfűzi, hogy ezt a várat a magyarok Endre, Béla és Lenevte idejében "közös tanáccsal" lerombolták. Nyilván azért, mert a Csákok ellene fordultak a hazatérő három hercegnek, s az is méltán feltehető, hogy Orseolo Péter elkergetése után maguk formáltak jogot az uralomra. Az Árpád-ház kihalása után Csák Máté trónigénnyel nem léphetett fel, mert a krónikás torzítás megfosztotta a lehetőségtől, hogy bizonyítsa, hogy ő is "Szent István nemzetségének arany ágacskájából" származik. De családi hagyományból bizonyára tudta, hogy örökjogon megilletné a trón. A Taksony-ágbeli uralkodóknak többszörösen is érdekükben állott, hogy az Árpád és Taksony között levő fejedelmeket elfeledtessék és származásrendjüket állítsák be uralkodói névsornak. 82
