NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

A vizsgálódásnál Budapest honfoglaláskori történetéből indulok ki. Anonymus szerint a honfoglaláskor a mai Budapest területén két vezér választott szálláshelyet magának: Csepel sziget Árpád nyári szálláshelye lett, mig "Kündü fia" Kurszán vára Óbudán emelkedett. Ez a településrend régebbi elképzelések szerint érthetetlen volt. A magyar krónika vezérnévsorának összeállítója ugy próbálta a hét vezért elhelyezni, hogy az ország különböző pontjain jelölte meg azt a helyet, ahol sátrukat felütötték: Árpádot pl. a királyi székhely, Székesfehérvár mellé, Künd vezért pedig az üresen álló Nyírség tájára helyezte. Részben ez a krónikás kombináció vált alapjává Hóman elképzelésének, aki a krónikák és Anonymus eltérő vezérnévsorainak és vezéri szálláshelyeinek egyeztetésével próbálta a vezéri szállásterületeket kikombinálni. A kétféle vezérnévsor forráskritikai vizsgálata azonban megingatta ennek az elképzelésnek alapjait, a vezéri szállásterületekről vallott elképzelés pedig nem felel meg annak, amit egykorú feljegyzések alapján a nomád szállásviszonyokról tudunk, s igy az amúgy is ellentmondásos kép revízióra szorul. A nomád udvarhelyek vizsgálatából leszűrt kép viszont összhangban van azzal, amit Anonymus a Budakörnyéki vezéri szálláshelyekről beszél. Anonymus müve 44. fejezetében elmondja, hogy Árpád bevonulva a Csepel szigetre, ezt kijelölte vezéri szigetnek, ahol ménesét helyezte el s itt áprilistól októberig tartózkodott. A sziget egyik bejárójánál csakugyan találunk Árpád házi udvarhelyet, melyet Taksonyról neveztek, s ez a sziget X. századi fejedelmi használatát bizonyítja. Emellett már István király az insula Schepel csikótizedét a zalavári apátságnak adta, ami bizonyítja, hogy az uralkodó egyik ménesét itt tartották. Az egyébként hamis zalavári összeírás e része XI. századi forrásra vezethető vissza. Árpád Dunamenti szállásváltó útját nem a balparton, hanem a jobbparton kell keresnünk. A besenyő veszély miatt ui. a magyar törzsfők és nemzetségfők országszerte a fő folyók nyugati oldalán választották meg szálláshelyeiket és építették ki földváraikat. Összhangban van ezzel, hogy Árpád udvarhelyének helynévben a dunántuli oldalon maradt emléke: Pécs alatt van Árpád falu, ma Pécs külvárosa. Ez lehetett végleges téli szálláshelye, ahová a Csepel szigetről a Lóréven átkelve a jobb parton jutott el. S amint Batu utjának téli végpontját egy régi kézműves város közelébe helyezte, ugyanilyen meggondolás vezethette Árpádot téli udvarhelye megválasztásánál. Az antik Sopianae romjait a IX. században a salzburgi püspök kapta meg, s keze alatt Quinque basilicae forgalmas vámhellyé, szőllőmüvelők telephelyévé vált. A honfoglaláskor bizonyára nem aludt ki benne az élet; a nomád fejedelmek a szeszesitalokat eléggé kedvelték, a kézműveseket pedig igen megbecsülték és munkájukat nagy értékkel jutalmazták. A csepeli nyári szállás és Pécs melletti téli udvarhely közötti útvonalon két fontos révhely került Árpád ellenőrzése alá, a szekcsői rév, ahonnan Szeged felé a böszörményekről nevezett "Káliz ut" vezetett és a szigetfői (rácalmási) rév, az egyik fő Árpád-kori átkelőhely. Árpád dunajobbparti partvonala felett azonos módon ismétlődik meg Árpád vezértársának, Kurszánnak s zállás rend j e. (L. 2. kép.) Anonymus müve 46. fejezetében a megyeri révről szólván elmondja, egy Árpád Attila városát, azaz Aquincumot várával és a környékkel együtt Kündü fiának, Kurszánnak engedte át, s e várat róla Kurszán várának nevezik. XIV. századi oklevelükből megállapítható, hogy Kurszán vára a mai óbudai nagyméretű katonai amphiteatrummal azonos. Kurszán itteni megtelepedését igazolja, hogy az Árpád-korban Pest és Pilis megyében feküdtek a Kurszántól leszármazó Kartal nemzetség maradvány birtokai. Kurszán vára egy nagyobb települési együttes része volt, melynek magjában Aquincum, a római Pannónia romos fővárosa helyezkedett el. IX. századi újjáéledésére nincs adatunk, de ha ez nem is következett volna be, mint romváros is magában hordta a kifejlesztés lehetőségét, mert az idegenből elhurcolt kézműveseknek, akiket nem lehetett a pusztába kirakni, félig kész telephelyet kinált. A fejedelmi udvarhelyet Fehéregyházánál sejthetjük, ahol utóbb Árpádot eltemették. A megyeri rév volt fő révhelye, amit két, a steppei révekre is jellemző etnikum ottlakása valószínűsít; a rév budai oldalán egy szláv kerámiás falu maradványai szlávok jelenlétét igazolják, s a fölötte levő Kalász falu oklevelesen igazolhatóan böszörmény kálizok lakhelye volt. Kurszán vára, ill. Óbuda biztosan téli szálláshely volt, mert alatta a Csepel szigettől Árpád partvonala kezdődött. Ez azt jelenti, hogy Kurszán tavasszal, a Duna jobbpartján felfelé haladva nomadizált. Nyári