ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Az avarkori bronzöntés technikai kérdéseiről, a jánoshidai bronzleletek alapján
- 71 tatnak. Tehát az öntőforma kétrészes volt A belső felület ennél a tárgynál sincs ledolgozva. csak a szíjszoritórész belső felületét reszelték le. Általában hasonlók a reszelőnyomok az összes jánoshidai veretek nél és más avar vereteknél is. A mintás felületek általában teljesen simák, vagyis már a formából így kerülnek ki, vagy pedig finomra csiszolják őket De találtam díszített felületen mutatkozó reszelőnyomot is, annak bizonyítékaként, hogy ezeket is utánadolgozták egyes esetekben. Ilyen jelek mutathatók ki a csepeli temető 9. sírjának egyik veretén is. (Publikálatlan. Budapesti Történeti Múzeum. Ts,54 10,5.sz. alatt) A hátlapon is megtaláljuk máshol is, például egy nemesvölgyi griffes veret esetében. (MNM. Népv.ru 118/ 1890.) Az egyik csüngés veretről eltávolítottam a patinát, hogy felületi jelenségeit jobban szemügyre vehessem. (XLV.l 5.) Mindkét felülete átdolgozatlan. Vagyis úgy áll előttünk, ahogy a formából kikerült, csak a peremei vannak köröskörül lereszelve. Az áttörések kónuszosak, vagyis itt is kétrészes formával dolgoztak. A felület egyenetlensége, alig észrevehető, de ne glévő dúdorocskái azt mutatják, hogy homok vagy agy agformával dolgoztak, 7. sír. Az ebben a sírban talált nagyszíjvég más formai jellegeket mutat, mint az előzőek. Az egymás mögött guggoló griffek idomai, törésvonalai egészen lágyak, nem o lyan élesek mint az indáknál Vele kapcsolatban arra gondoltam, hogy a mintát talán fém ből domborították ki és erről formázták meg az öntőformál de természetesen más lehető ség is fennálhat. A szíjszoritórész ilyen üreges kiképzése elég gyakori az avar emlékanyag egyik csoportjában. Valószínűleg egy tömör betétet helyeztek középre, a forma két fele közé, így aztán a bronz körülfolyta a betétet és kialakult az üreges szíjbefogórész. Vagyis nem öntötték meg tömören ezt a részt, nem utólag vésték ki a szíj helyéi Az övforgó szintén hasonló .jellegeket mutat mint a nagyszíjvég. valószínűleg ez is domborított minta nyomán készült A hátlapján a mélyedések, az áttörések szélei reszelővel vannak kidolgozva. Maradtak ránk lemezből domboritott indás jellegű szíjvégek. Jánoshidán a 19. sírban talál tak ilyen kisszíjvéget Általában ezeknek afformái olyan életlenek, elmosódottak- hogy lehetségesnek tarthatjuk, hogy már kész szíjvégekről másolták őket. úgy, hogy a bronzlemezt azokra kalapálták rá. 6 sír. Ennek az övfelszerelésnek különösen a nagyszíjvége érdekes. Ennek felülete szintén ezüstözött A vége teljesen hiányzik. Méghozzá nem utólag törött le, hanem így hibásan :jölt ki* a formából Ugyanis a hamar merevedő bronzanyag:, nem folyt végig a formában. Feltételezhető, hogy aztán így is használták. Állandó forma esetében könnyen (-.jat önthettek volna. Az övveretek hátlapja sima. a csuklórész azonban a hátlap síkja fölé emelkedik, így nem vízszintes felületű volt a forma másik lapja, hanem a csuldórész ívelésének megfelelően alakult I 30. sír. Ebből az együttesből csak az övforgót emelném ki. melynek hátsó része kagylós .'.kiképzésű. Nyilvánvaló, hogy esetében a forma másik fele nem sima, hanem domború jellegű volt A garnitúra többi tagján öntés utáni vésést és poncolást figyelhetünk meg, csakúgy mint a 4. sír pitykéin is. 221. sír. Áttört, indás nagyszíjvég, üreges szíjbefogórésszel. Peremén kívül reszelőnyomok mutatkoznak A szegélyen jól látszik a kettős forma illeszkedése, a kifolyt bronz anyagot reszelték le. A szegélykerel metszetének V alakja is bizonyítja többek között a két formafél alkalmazását Ezzel végighaladtunk a jánoshidai öntött bronzveretek fő formáinak technikai jellegzetességein. Van még azonban egy érdekes technikai jellegzetesség, amely nem található meg a jánoshidai darabokon, ez a szövetlenyomat Nem általános jelensége az öntött avarkori bronztárgyaknak, Nem akarom felsorolni az összes általam tanulmányozott szövetlenyomatos darabokat. csak néhány jellegzetesebbet emelek majd ki közülük. Szövetlenyomaton nem a patinával a bronzfelüleire tapadt szövetanyagot értjük, mely a halott ruhájából vagy lepléből került oda, hanem az öntéskor a veret felületébe merevedett szövetnyomokai Némely veretről eltávolítottam a patinát, de a szövetnyom ottmaradt a felületen, kétségtelen tehát, hogy nem a patina jelensége, A veretek többféle változatán megtaláljuk. Megvan korongos vereteken. (Pábok 146 /1885>. griffes veret indás csüngőjén (talán 1.1887 MNM.Népv.n.), csaton (Cikó 548, sír,4.1894.MNM.Népv.n.), pajzsalakú vereten ( Csepel 9. sír 54.103„Budap,Tört.Múz.). Mindig csa k a veretek hátlapján, sík és mélyített felületeken egyaránt, sokszor csak a mélyített felületeken. Hátul peremes vereteken feljön egészen a peremig. Egyik legjobb példája az
