ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Az avarkori bronzöntés technikai kérdéseiről, a jánoshidai bronzleletek alapján
- 72 általam is bemutatott tiszaderzsi 1. sírból származó nagyszíjvég két lemeze (XLVI.l 7-8, XLVIU7-8.) vagy a szentes-lapistói griffes veretek. (XLVI.ll.2.3. és XLVII.17-8.) Az utóbbiaknál az azonos jellegű vereteken jól összehasonlíthatók a szövet szálirányai Mindhárom bemutatott vereten tökéletesen megegyezik a szálirány! Itt mindjárt elesik Roeder fent említett véleménye a veretek visszaveszejtéses eljárással való készüléséről Mert, ha például szövettel merevítve készítik el a viaszmintát. akkor a szálirány nem. lehet minden darabnál ugyanaz, Tehát a szövetnyomok már a mintán rajtavannak, így kerülnek át azonos alakban a formába. Szövet a formában nem maradhatna meg. mert a bronz kiégetné azt és az így keletkező gázok károsan hatnának a munkadarabra. Nem állhat meg egy olyan vélemény sem, hogy szövettel símitották volna le egyenletesre a formál Ebben az esetben sem jöhetne létre ilyen pontos szálirányazonosság. Maradna tehát szerintem még egy lehetőség, hogy a szpvéttel a mintát vastagították meg, hogy ezzel vastagabb öntvényt kapjanak így a mélyedésekben elhelyezkedő szövetlenyomat jelenségének magyarázata is kézenfekvő. Ilyen lenyomatot nem csak szövet, hanem valószínűleg fa közbejuttatásával . vagy talán a faminta kellő módon való le nem dolgozásával is létrehozhattak. Ilyet vettem észre egy nemesvölgyi csattest hátlapján. (MNM.Népv.n. 161. 1885.) A három lapistói griffes veret hátlapja figyelemreméltó az öntőnyílások nyomai szempontjából is. Általában a vereteken ezeket gondosan el szokták távolítani. Ugy helyezik el őket, például a veretek csúcsainál (és nem a csuklóknál), hogy eltávolításuk könnyű és nyomtalan legyen. A téglalapalakú vereteknél úgylátszik a téglalap keskenyebbik oldalainak valamelyikénél lehettek ezek amint ezt a lapistói példa igazolja. Ezek esetében kettőnél lereszelték őket. de az egyiknél megmaradt a csatorna nyoma. E fölött szövetlenyomat nem is jelentkezik nyilvánvaló tehát, hogy a szövet a mintához tartozott és nem a formához. A csatornanyomok elhelyezése arról győz meg bennünket, hogy a forma nem volt állandó, mivel hol feljebb, hol meg kissé lejjebb vannak azok (XLVII.l 1,2,3.) Az öntőformához való minta tehát az előbbiek alapján minden verettípushoz külön készüli Az avar övek veretei között tényleg nincsen két azonos darab, nincsen két azonos összeállítású öv sem. Egy övön belül azonban a hasonló veretek egyazon mintáról lettek beformázva, innen van azok majdnem tökéletesen azonos jellege. Az avar övek nem voltak tömegárúk vereteiket nem gyártották szériában, A minta, mint már említettem, készülhetett fából. Ilyen jellegű több van a jánoshidai darabok között is, IFyen a XLVI, és XLII. táblán bemutatott tiszaderzsi szíjvég is. Az utóbbin különösen jól látható, hogy a fát nem elég gyakorlott, de nem rajzoskezú ember faragta meg. A szintén feljebb tárgyalt fémminta lehetősége mellett fennáll még a gipsz vagy ólomminta lehetősége is. Csak egy jelleget említenék itt meg, a veretek keretein lévő szögletes gyöngyözésl Ilyen van például a jánoshidai 3. *A* sír vereteinek szegélyén is. Ez a minta fában vagy gipszben egyaránt kidolgozható. Először egyenletes távolságokban bevagdalják a keretet, majd az így kapott szögletes mintasor sarkait legömbölyítik Mind az ólmot, mind pedig a gipszanyagot (lemezes veretek kitöltésére) ismerték és használták az avar ötvösök. Szárított vagy pláne égetett agyag használata nem alkalmas, mivel faragás közben az agyag lemezesen pattogzik, Az így valahogy elkészült mintáról készítenek aztán öntőformát, az avar veretek esetében rendszerint kétoldalast Vannak egyoldalas formák is, például kisszíjvégek esetében láthatjuk azt, hogy a szíjvég hátlapja teljesen sima- nem áttört jellegű. Mivel magam is megpróbáltam az Iparművészeti Főiskolán egyes jánoshidai vereteket újraönteni, munkám során úgy láttam, hogy erre a célra a homokformás öntés igen alkalmas. Az eredetiekhez a megtévesztésig hasonló darabokat nyertem. A formázáshoz tiszta bányahomokot használnak, A formázás ma fémkeretbe történik, de elképzelhető, hogy a múltban fakeretet is használtak, A nedves homok tömörítésével e lőször a forma egyik, majd másik részét dolgozzák ki a mintáról külön-külön keretekben.Eltávolítva a mintát, a két formafelet egymásra helyezik és sikkasztják, majd ez előzőleg megmetszett beöntőnyíláson át végzik el magát az öntési A szerszámanyag minimális, tömörítőn. faragókéseken kívül csak rostát használnak még, de ennek használata sem feltétlenül lényeges. Egy-egy keretbe több minta is beformázható, aztán az egyes tárgyak helyeit csatornákkal kötik össze, Öntéshez a nedves homok sokkal alkalmasabb mint például az agyag. A homok ugyanis szárítás közben nem repedezhet meg. Természetesen a kettő keverékét is fel lehet használni Egy jelenségről kell még beszélnem, amiről eddig nem szóltam. Ez pedig a téglalapalakú veretek keretének íveltsége, mely sok avar vereten megfigyelhető. ha nem is mindegyiken. Ennek az íveltségnek már a mintán meg kellett lennie. Az íveltség közötti apró eltérések a bronzanyag zsugorodásából támadhatnak. A z olyan el nség, mint a lapistói egyik griffes veret farok részén látható. (XLVIl3. és XLVII.13.)
