Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Bakó Zsuzsanna: A történelmi téma jelentkezése és alakulása a nagybányai festők munkásságában

Thorma János: Talpra magyar! (Vázlat) János Thorma: Steh auf, Ungar! (Studie) / Rise Up, Hungarians! (Study) (MNG Adattár I Archiv I Archives) Thorma János a „Talpra magyar!" c. kép előtt, 1930-as évek János Thorma vor dem Gemälde „Steh auf, Ungar!", 1930er Jahre János Thorma in front of the painting "Rise Up, Hungarians!". 1930s (MNG Adattár I Archiv I Archives) köréből, címe Talpra magyar!, melynek első változatával 1898-ban készült el. Ezt azonban feldarabolta, a második változaton pedig két évtizeden át dolgozott, de a képet sohasem tekintette véglegesen befejezettnek. A festmény ikonográfiái értelemben szintén magányos a magyar történelmi festészetben, mivel a forradalmi eseményeket megörökítő alkotásokat legfeljebb csak a grafika műfajában ismerünk, de azok is inkább csatákkal kapcsolatosak.

9 A kép március 15-e egyik legjelentősebb eseményét, Petőfi Talpra magyar! című versének elszavalását és ünneplését örökíti meg. A festmény látványos tömegjelenetet ábrázol, amelyből kiemelkedik Petőfi alakja. A művész megkísérli, hogy egyesítse az akadémikus kompozíciós módszert a naturalista festésmóddal - sajnos eredménytelenül. Thorma itt is, miként az Aradi vértanúk festésekor, a pozitivista történettudományhoz hasonló módszerekkel, a történeti hűségre törekedve gyűjtötte adatait az eseményre vonatkozóan, s a megfestésében érvényesíti is ezeket a szempontokat. A képen a legjelentéktelenebb részlet is aprólékos gonddal kidolgozott - a házak homlokzata, az ablakok, az emberek ruházata és arckifejezésük is. Mindennek eredményeként, a központi alak kiemelése jelentéktelenné válik, a képnek nincs igazi fókusza, a részletek pedig éppen a kidolgozás gondossága miatt elvonják a figyelmet a főalakról. Ily módon a festmény naturalista, leíró jellegű tömegjelenetté válik. Thorma festőtársa, Réti István nagyon szemléletesen mutatott rá a probléma lényegére: „...az akadémizmus követelménye szerint megkonstruált teret megtöltötte festői igazsággal, az impresszionizmus által megnemesített naturalizmus igényeinek megfelelően. A szerkezeti egységet, valamint a kép formai és tartalmi kifejeznivalóit beleágyazta a természeti hangulat egységébe. E többirányú művészi követelménynek harmonikusan eleget tenni, egy ilyen népes kompozíción és egy ilyen nagy vászonon szinte teljesíthetetlen nehézségek elé állította a művészt. Thorma haláláig vívta harcát művészi akaratának megvalósításáért, a maga nagy igényei szerint."

10 Úgy tűnik, ez a lendület és expresszív erő, amelyet a Talpra magyar!-ná\ hiányoltak, a kisebb léptékű vázlatokon, rajzokon kifejezésre jutott. A Kiss József-illusztrációk közül, Thormának a Dózsa György kivégzése című téma jutott, amelyet az Aradi vértanúk két vázlatának szenvedélye és a tragikum mozzanatának drámai hangvételű megragadása jellemez. A Talpra magyar! kudarca - úgy tűnik - eltávolította a művészt a történelmi témától és hosszú évtizedeken át nem foglalkozott vele, mígnem a főváros 1912-ben, Budavár bevétele 1849-ben címmel, történelmi festménypályázatot írt ki. Erre festett két olajvázlatot, amelyek végleges változata azonban nem készült el. Az egyik a Budavár bevétele lendületes, jól komponált expresszív vázlat, csakúgy mint a valamivel később készült Küldöttség az Országház előtt című képterv. Úgy tűnik, erejéből nem futotta több nagy lélegzetű történelmi képre, mivel húsz éven át újra meg újra elővette a Talpra magyar! című képét, amellyel élete végéig sem volt megelégedve. A nagybányai művésztelep alapító mesterei közül Thorma János mellett Hollósy Simon vonzódott leginkább a történelmi témához, s ebben minden bizonynyal nagy szerepe volt családja negyvennyolcas érzelmeinek és ilyen szellemű neveltetésének.

11 Miután ő és barátai elhatározták, hogy 1896-ban hazatérnek és Nagybányán művésztelepet alapítanak, figyelmüket a hazai eseményeknek szentelték, s ezek között rangos helyet foglalt el az 1895-ös történelmi festménypályázat. Hollósy komolyabb történelmi kompozíciót kívánt festeni, de végül is csak egy történeti táj megfestésére Thorma János: Küldöttség az Országház előtt, 1912 János Thorma: Delegation vor dem Parlament, 1912 Delegates in front of the House of Parliament. 1912 (MNG)