Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa
112. Chamberlain Krisztust és Buddhát, mint két életfelfogás szembenállását mutatja be a századvégén igen populárissá vált művében: Chamberlain 1901, 189-249. 64 Smitmans 1980, 211-215. 65 Dückers 1976, 43, 113-114. 66 Dückers 1976, 42-45. 67 Dückers 1976, 67, 113-118. 68 A Beethoven-emlékmű 1902-ben készült el, azonban Klinger 1875-től dolgozott rajta. A kereszténység és antikvitás témáinak keveredéséről lásd: Gross 1983, 185-195. 69 Liebenwein-Krämer 1977, 222-352. 70 A Hellmalerei kifejezést a német szakirodalom a plein air-festészetre alkalmazza, ellentétbe állítva azt a liebermann-i, courbet-i „Graumalerei"-jel. Lásd: Gross 1989, 353. Thorma képéről: Réti 1994, 107. 71 Genthon 1963, 12. 72 Genthon István szerint a kép kiesik Ferenczy oeuvre-jéből: Genthon 1963, 32. 73 Réti 1994, 114. 74 Telepy 1985, 9. 75 A képet igencsak dicséri Ferenczy Béni, tanúsítva a jelenet etnográfiai hűségét is. Ferenczy Béni 1961, 17-18. 76 Lyka 1982 2 (1952), 75. 77 Takács 1928, 297. A képkiállításról az élmény hatása alatt számol be Lyka Károly Ein ungarisches „Barbizon" című cikkében: Kunstchronik (Leipzig) 1897/98. (IX. Jhg. Nr.12.) 177-180. 78 Réti 1994, 89. 79 Idézi Németh 1956, 50. Thorma 1895, VI. 8. leveléből. 80 MNG Adattár, Hollósy levele Réti Istvánhoz 1898. március, ltsz. 5371/1954. Hollósy Lippichnek írt levelében úgy fogalmaz, hogy „én vezetem az ország művészetét". Vö: Németh 1956, 59. 81 Munkácsy Krisztus-trilógiája kapcsán is minduntalan felmerül Rembrandt hatása. 82 Gross 1989, 353-355. 83 Rosenberg 1889, III. kötet 118. oldalán tárgyalja Rembrandt és a modern német törekvések kapcsolatát. 84 Bródy Sándor a Magyar Hírlapban üdvözli „Hollósyék" megjelenését, a tárlatot, melynek „gladiátora" Thorma János. Vö.: Magyar Hírlap 1897. dec. 15. Bródy később is a rembrandti emberábrázoló művészet hívének vallja magát 85 Réti 1994, 18, 89, 102-103, 152-153, 157-158. Réti azt állítja, hogy a fej karakterét Thorma nem változtatta meg, a hajviselet átalakítását pedig a Képzőművészeti Tanács kívánságára kellett elvégeznie. Réti 1994, 89. 86 A képet több változatban festette meg. Az ötvenes években a kép szociális értelmét hangsúlyozták, mintegy átvezető állomásaként az Agitátor című művéhez. Aradi 1960, 129-139. 87 Rétit ekkoriban más bibliai témák is foglalkoztatták, így például egy, Aradi Nóra által Krisztus a hegyen címmel nevezett jelenet, mely rajzvázlata alapján egy Utolsó ítélet-kompozíció volt, harsonás angyalokkal. Réti a csodaszerű, égi jelenés ábrázolását elkerülendő, a Sinai hegyen, Mózes kíséretében megjelenő Krisztust ábrázolta, a hegy tövében feltámadó alakok sokaságával. MNG Grafikai Osztály ltsz. 1951, 4456; A Krisztus az apostolok között kétalakos változatáról lásd Aradi 1960, 156-157, 72. oeuvre-kat.sz. 88 Mgt* Farkas Zoltán reprodukálja, anélkül azonban, hogy a vázlat és a végleges mű viszonyát elemezné. Farkas 1957, 17. E műveket újszerű kontextusba állítja: Csók István-festmények, 1988, 5. 89 Művészet 1902, 25. Ez a rajz, ahogy Csók több századfordulón készített műve is, Stuck határozott befolyásáról tanúskodik. A Vénusz-töredék a MNG tulajdona, ltsz. 64.25 T. A kép jelenleg rossz állapotú, kvalitása azonban így is jelentős, s csak sajnálni lehet, hogy Csók nem kegyelmezett e nem sikeres képének. Az egy évvel korábban festett és szintén összevágott Isten hozzád szerelemről, mely Csók első nagybányai képe volt, szintén csak a Vénusz-alak alapján alkothatunk fogalmat. Ez utóbbi, virággal a kezében búcsút intő mozdulatú Vénusz, mellette egy kerti pad töredékével, a székesfehérvári Szent István király Múzeum tulajdona: ltsz. 67.11.1. A töredék mérete: 150x130 cm. Képét lásd: Csók István-festmények 1988, kat.sz. 2. A kompozíciót átalakítva felhasználta az 1902-ben kiállított Balassa Bálint-kötethez készített illusztrációján is. Az adatot Szatmári Gizellának köszönhetem. 90 A címválasztással a korabeli divatot követte, hogy csak néhány példáját idézzük: Walter Firle: Vergib uns unsere Schuld 1893; Ludwig Dettmann: Unser täglich Brot gib uns heute 1894; Wilhelm Steinhausen: Kommet her zu mir alle, die ihr mühselig und beladen seid, ich will euch erquicken 1890-92. 91 Mgt. Repr.: Csók István-festmények 1988, 17. 92 Akárcsak Klinger esetében, Csóknál is feltételezhetjük a schopenhaueri gondolatok, vagy talán még inkább a századvég divatos Schopenhauer követőinek, így Chamberlainnek valamiféle ismeretét. Vö. Chamberlain 1901. 93 Farkas Zoltán idézi Csóknak Lázár Bélához írott levelét, melyben ezt a művet említi, piktúrája betetőzésének tartva azt: „Hrotikus, festői, s a mi fő, mindaz, ami magyar csendéletképeimen jellemző, rajta van... Egy asszony, fekete kínai széken, mezítelen. Háttér festett templomi üvegablak, Szt. Genovéva templomba megy." Lásd: Farkas 1957, 53. 94 Király 1994, 149-152. 95 Ferenczy Valér 1943, 78. 96 Ferenczy Béni 1961, 7-11; Réti 1994, 24. 97 Ferenczy Béni 1961, 7. Ámornak vagy Antinousnak nevezi e figurát, mely ezek szerint a kereszténység előtti kort szimbolizálja a jelenetben. 98 A kép újrakomponálását feltehetően azért kezdte el Ferenczy, mert megoldarlannak találta a főalak és közössége kapcsolatát. A végleges változaton szinte teljes félkört képeznek az alakok, miáltal a néző a kör másik karéjában érezheri magát. Réti leírja a kép ötletének megszületését is: Réti 1994, 15. 99 Réti 1994, 85. 100 Gross gondolatmenete sajátosan egybecseng Németh Lajoséval, aki a Ferenczy-képen megjelenő krisztusi közösség ábrázolását a keresztény-szocializmus befolyásának tulajdonítja. Vö. Németh 156, 68. A magunk részéről inkább a művész prófétai szerepének századvégi elrerjedésével véljük magyarázhatónak a téma gyakori feldolgozásait. Az antihistorizmusnak ezt a megoldását Schnädelbach „kulturhistorikusnak" nevezi. 1983, 33-39. Friedrich Gross áttekinti a századvég Hegyibeszéd-ikonográfiájú képeit, bemutarva a változást a Klinger, Gebhardt, Uhde, Thoma által ábrázolt vándorprédikátor típusától az újidealista, magányos Krisztus-ábrázolásokig (Zimmermann, Steinhausen, Müller, Skarbina stb.). Lásd: Gross 1989, 225-253. 101 Ferenczy Károly képei. Nemzeti Szalon, 1903 november 19 december 25. 102 Lyka 1925, 17-18. 103 Gross 1989, 286. kép. 104 München leuchtete 1984, 41. kat.sz.
