Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa
105 Ábrahám nem tragikus hó's, hiszen - mint Kierkegaard írja - „a tragikus hó's és Ábrahám közt szembeötlő a különbség. A tragikus hős még belül marad az etikumon". Azonban Ábrahám engedelmeskedik Istenének, aki az emberi éthosz alaptörvényeivel szembenálló parancsot adott neki. A bibliai példa értelmét így fogalmazza meg Balassa Péter: „Az etikai és a hitbeli közt nincs és nem is lehet közvetítés, csak ugrás, mégpedig az abszurd erejénél fogva. Amit Ábrahám elér, az a hit magaslata, az radikálisan szemben áll a világ törvényeivel." Lásd Balassa Péter utószavát a Kierkegaard 1986 műhöz, 223-273. 106 Szmrecsányi 1911, 128. 107 Réti 1994, 79. 108 Németh 1956, 70. 109 József modellje a tizennégy éves Valér volt. Vö. Ferenczy Béni 1961, 7-8. 110 Malonyay 1906, 46—17. Malonyay egy időben kereste Ferenczy társaságát, aki le is festette őt, noha nem túl sokra tartotta. Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz 1904, I. 29. MNG Adattár ltsz: 8294/1955. 111 Huysmans irodalmi jelentőségéről lásd: Henri Bachelin:/. K. Huysmans. Du naturalisme littéraire au naturalisme mystique. Paris 1926 2 (1917). Huysmans az elsők között volt, aki határozottan szembefordult korábbi példaképe, Zola elveivel. Mint visszaemlékezéseiben írja: „Amikor a Rebours megjelent, nevezetesen 1884-ben a helyzet a következő volt: a naturalizmus terméketlenül szüntelenül önmaga körül forgott, Zola, aki egy jó díszletfestő volt, még csak átsegítette magát ezen, többé kevésbé pontos képeket rajzolva... ünnepelve a piacokat, az áruházakat, a vasútokat, a bányákat, míg az ott tévelygő emberi lények csupán mellékszerepet játszottak vagy csupán statiszták voltak. Azonban Zola Zola volt, azaz valami masszívabb, nagy tüdővel és durva öklökkel megáldott művész. Mi, kevésbé tenyeres-talpasok, azok, akik valamivel finomabb, igazabb művészettel foglalkoztunk, meg kellett kérdeznünk magunktól, hogy valóban nem vezet-e ez a naturalizmus zsákutcába..." Idézi Gross 1983, 400. 112 Gross 1989, 402; Tímár 1969, 742-745. 113 Genthon 1963, 90. 114 Ferenczy Valér határozottan Magdolnának nevezi e zöldruhás felemelt karú nőt. Ferenczy Valér 1943, 74. 115 Jézus temetésén ténylegesen Mária Magdaléna, Kleofás felesége volt jelen. Az ő személyét a festményeken gyakran azonosítják a bűnös asszony Magdolnával, aki megkente Jézus lábait is. Többnyire szép nőnek ábrázolják, kibontott hajjal, mint Ferenczy is. 116 Giovanni Paolo Lomazzo (1538-1600) kategóriáit idézi Schöne 1954, 111-112. 117 A nagybányaiak impresszionizmusának tétele ismét és ismét felbukkan a szakirodalomban. Elképzelhetetlennek tűnt ugyanis, hogy a hazai fejlődés átugorja az európai fejlődés stílusfokait. Az utóbbi évtized összefoglalásaiban azonban már többnyire megkérdőjelezték a nagybányaiak impresszionizmusát. Lásd: Németh 1983, 393. Az utóbbi időben megjelent egy árnyaltabb Nagybánya-kép kialakításának igénye is. Vö. Mezei 1992, 11-20. Felmerült ugyanakkor Ferenczy és az ifjabb „új akadémikusok", így Nemes Lampérth József, Schadl János, Dobrovits Péter és többek munkái között a stíluskapcsolat lehetősége. Lásd: Bajkay 1994, 14. A Nagybányával foglalkozó újabb kutatásokban alkalmanként különös hangsúlyt kapott a neósok „szecessziója". A nagybányai művészteleppel kapcsolatos értelmezési hagyomány egyik sajátossága, hogy annak „forradalmi-modernizációs" jellegére esik a nagyobb hangsúly, vagy úgy, hogy e forradalmiságot „keveslik" (például Aradi 1954, 423-434), vagy úgy, hogy Nagybánya permanens forradalmáról esik szó (Murádin 1994, 25-27). A hagyományokat megsemmisítő forradalomként szemlélt fejlődés fő problémája általában a periféria versengése a centrummal, (például Nagybánya-Párizs), melynek nyomán azonban épp a kontinuitásból eredő sajátosságok sikkadhatnak el. Nem tekinthetjük azonban véletlennek, hogy a forradalmi újítások és ugrások motívuma többnyire épp a perifériák történetírását uralja. A versengő művészeti fejlődés képzetének kritikáját lásd: Széphelyi 1989, 92-101. 118 A „kerettéma" kifejezéshez lásd: Bialostocki 1982, 167-177. 119 Az érzületi egység, mint a közös munkálkodás alapja jelenik meg Iványi Grünwald Béla kecskeméti művésztelepre vonatkozó programírásában is, melyben a nagybányai telepet mintaképként említi: „Mi pedig egy művészeti ideát tűztünk ki, s lelkes, fejlődőképes gárdánk, egy közös érzéssel, s mint az megtörtént Nagybányán is, úgy hisszük, itt még jelentékenyebb művészi eredményt értünk el. Szóval ne a közös megélhetés, de a közös művészi vágy kell, hogy összetartsa az embereket, s a csapat magától növekedik eredményekben." Idézi: Sümegi 1992, 63. Hasonló Ferenczy Béni vallomása is: „Nagybánya tanulsága erkölcsi. A szorgos, elmerülő munka, a töprengés nélküli hozzáfogás, a munka gyönyöre. A l'art pour l'art átlényegülése ez - munka a munkáért, nem bérért, nem dicséretért, nem versenybabérért... Nagybánya hagyománya a természetimádás, a meg nem alkuvás, a rajongó erőkifejtés." Lásd: Ferenczy Béni 1961, 23. A neósok néhány képe is az érzületietikai egység továbbélő eszményéről tanúskodik, hogy csak Czigány Dezső szerzetesi önarcképeire, Mund Hugó nagybányai festőközösséget ábrázoló képeire, vagy Perlrott Csaba, Jándi Dávid biblikus kompozícióira, Boromisza Tibor szakrális fényteli tájaira utaljunk. Vö. Nagybánya 1992, 192, 269, 285.
