Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

I. 3a. 17. MUDERLAK MÁTRAI LAJOS (1850-1906) - IFJ. HERPKA KÁROLY (?-?) Munkácsy Mihály ezüst babérkoszorúja 1882 Silberner Lorbeerkranz für Mihály Munkácsy. Geschenk der Gesellschaft für Bildende Kunst 1882 ezüst, öntött, cizellált; 37 cm Felirat a szalagon „Munkácsy Mihálynak magyar művésztár­sai és az O.M. Képzőművészeti Társulat 1882." Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képe nagysikerű párizsi és bécsi bemutatása után került kiállításra Budapesten, a régi Műcsarnokban. A magyar főváros ünnepségsorozattal ké­szült Munkácsy fogadtatására. E sorozat kiemelkedő esemé­nye volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat vá­lasztmányának ünnepi ülése, ahol átadták Munkácsynak a társulat ezüstkoszorúját és díszes emlékiratát. A koszorút már egy nappal korábban felállították a kép előtt. Az ünnepélyre érkező Munkácsyt Ipolyi Arnold üdvözölte, majd Keleti Gusztáv olvasta fel az emlékirat szövegét, utalva a mester megkoszorúzására is: „Barna fürtök helyett: őszülő fejedre ­friss babér helyébe: ezüst koszorút" . A koszorú eredetileg üvegfedelű vaskazettában volt elhelyezve, amely az idők során elkallódott. Ugyanakkor az egyetemi ifjúság küldöttsé­ge széles nemzeti színű szalaggal megkötött élő babérkoszo­rút nyújtott át az ünnepeltnek. Irodalom Munkácsy Magyarországon. Cikkválogatás Munkácsy Mi­hály hagyatékából. MNG Adattár itsz.: M MA 305911930; V. U. 1882. február 19. (8. sz.); Sz. Kürti 1989. I. 3a. 18.Munkácsy Mihály ezüst babérkoszorúja, 33-33 babérlevéllel, bogyódísszel 1882 Silberner Lorbeerkranz von je 33 Blättern, mit Beeren. Geschenk seiner Geburtstadt 1882 ezüst; 40 cm Felirat az ezüst szalagon: „Munkácsy Mihálynak, a nagy művésznek, szülővárosa, Munkács. 1882 február" „Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját, Sas-szeme itt villant őse hazája felé. Itt született Munkácsy Mihály, innen kele utra, S új eszményi hazát hódíta láng-ecsete." Szász Károly dicsőítő sorai nemcsak a szülői ház falán lévő emléktáblán olvashatók, a szöveg bekerült abba a díszes emlékkönyvbe is, melyet Munkács városa a festő megkoszo­rúzása alkalmából készíttetett. Az 1882-es Munkácsy-láto­gatás egyik fontos eseménye volt a szülőváros felkeresése március 2-4. között. Munkácsy február 2-án, Párizsból kül­dött táviratában tudatta a várossal azt a szándékát, hogy magyarországi tartózkodása idején ellátogat Munkácsra is. A városi vezetés rögtön megkezdte a festő méltó fogadásá­nak előkészületeit, s megrendelték a 250 forint értékű ezüst­koszorút. A feleségével érkező Munkácsyt népes társaság kísérte. A rokonokon kívül többek között Pulszky Ferenc, Huszár Adolf, Keleti Gusztáv, Telepy Károly, Greguss Imre, Vágó Pál is a delegáció tagja volt. Másnap csatlakozott a társasághoz Jókai Mór. Munkácsyt a város elöljárói és nota­bilitásai fogadták a vasútállomáson, onnan lovas fogatokkal hajtattak a Schönborn-kastélyba, a festő szálláshelyére. A várost a festő tiszteletére fellobogózták és a Beregszászi utca torkolatában felállított diadalkapu alatt haladt át a me­net, melyet csikósnak öltözött lovas ifjak kísértek. Az üdvözlő beszédet Naszály János polgármester mondta: „Történelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom