Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

I. 3a. 17. MUDERLAK MÁTRAI LAJOS (1850-1906) - IFJ. HERPKA KÁROLY (?-?) Munkácsy Mihály ezüst babérkoszorúja 1882 Silberner Lorbeerkranz für Mihály Munkácsy. Geschenk der Gesellschaft für Bildende Kunst 1882 ezüst, öntött, cizellált; 37 cm Felirat a szalagon „Munkácsy Mihálynak magyar művésztársai és az O.M. Képzőművészeti Társulat 1882." Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képe nagysikerű párizsi és bécsi bemutatása után került kiállításra Budapesten, a régi Műcsarnokban. A magyar főváros ünnepségsorozattal készült Munkácsy fogadtatására. E sorozat kiemelkedő eseménye volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmányának ünnepi ülése, ahol átadták Munkácsynak a társulat ezüstkoszorúját és díszes emlékiratát. A koszorút már egy nappal korábban felállították a kép előtt. Az ünnepélyre érkező Munkácsyt Ipolyi Arnold üdvözölte, majd Keleti Gusztáv olvasta fel az emlékirat szövegét, utalva a mester megkoszorúzására is: „Barna fürtök helyett: őszülő fejedre friss babér helyébe: ezüst koszorút" . A koszorú eredetileg üvegfedelű vaskazettában volt elhelyezve, amely az idők során elkallódott. Ugyanakkor az egyetemi ifjúság küldöttsége széles nemzeti színű szalaggal megkötött élő babérkoszorút nyújtott át az ünnepeltnek. Irodalom Munkácsy Magyarországon. Cikkválogatás Munkácsy Mihály hagyatékából. MNG Adattár itsz.: M MA 305911930; V. U. 1882. február 19. (8. sz.); Sz. Kürti 1989. I. 3a. 18.Munkácsy Mihály ezüst babérkoszorúja, 33-33 babérlevéllel, bogyódísszel 1882 Silberner Lorbeerkranz von je 33 Blättern, mit Beeren. Geschenk seiner Geburtstadt 1882 ezüst; 40 cm Felirat az ezüst szalagon: „Munkácsy Mihálynak, a nagy művésznek, szülővárosa, Munkács. 1882 február" „Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját, Sas-szeme itt villant őse hazája felé. Itt született Munkácsy Mihály, innen kele utra, S új eszményi hazát hódíta láng-ecsete." Szász Károly dicsőítő sorai nemcsak a szülői ház falán lévő emléktáblán olvashatók, a szöveg bekerült abba a díszes emlékkönyvbe is, melyet Munkács városa a festő megkoszorúzása alkalmából készíttetett. Az 1882-es Munkácsy-látogatás egyik fontos eseménye volt a szülőváros felkeresése március 2-4. között. Munkácsy február 2-án, Párizsból küldött táviratában tudatta a várossal azt a szándékát, hogy magyarországi tartózkodása idején ellátogat Munkácsra is. A városi vezetés rögtön megkezdte a festő méltó fogadásának előkészületeit, s megrendelték a 250 forint értékű ezüstkoszorút. A feleségével érkező Munkácsyt népes társaság kísérte. A rokonokon kívül többek között Pulszky Ferenc, Huszár Adolf, Keleti Gusztáv, Telepy Károly, Greguss Imre, Vágó Pál is a delegáció tagja volt. Másnap csatlakozott a társasághoz Jókai Mór. Munkácsyt a város elöljárói és notabilitásai fogadták a vasútállomáson, onnan lovas fogatokkal hajtattak a Schönborn-kastélyba, a festő szálláshelyére. A várost a festő tiszteletére fellobogózták és a Beregszászi utca torkolatában felállított diadalkapu alatt haladt át a menet, melyet csikósnak öltözött lovas ifjak kísértek. Az üdvözlő beszédet Naszály János polgármester mondta: „Történelmi