Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - Táblaképek és faszobrok

I-7c I-7d 1-8 Egykor kétoldalán festett oltárszárny: Jézus színeváltozása és A napba öltözött asszony és a sárkány 1520 körül Lucfenyő, tempera, a belső oldalon aranyozott; mindkettő 122,8 x 76,7 cm 1965-ben mindkettőt Kutas Lászlóné, 2007-ben A napba öltözött asszony jelenetét Laurentzy Mária és Menráthné Hernády Szilvia, 2008-ban a Jézus színeváltozása jelenetét Laurentzy Mária restaurálta, az alsó sarkok pótlását Lakatos József végezte. A táblák Erdélyben gróf Kornis Károly tulajdonában, a szentbenedeki kastélyban tűntek fel. A kastély a reformáció előtt a bencéseké volt, templomát később profán célokra átalakították. A kastély 1602-ben került a göncz-ruszkai Kornis Boldizsár tulajdonába. Ez idáig nem kerültek elő adatok arra vonatkozóan, hogy a táblák a bencések templomának régi oltárához tartoztak volna, bár ezt a lehetőséget sem lehet kizárni. Jókai Mór 1876-ban a kastély régiségtárát megtekintette, ahol még sok minden, többek között képek is emlékeztették a bencésekre. Később Bedő Rudolf műgyűjtő, aki a két világháború között Nagybányán élt, megszerezte a festményeket, majd 1939-ben a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta, ahonnan 1973-ban az MNG vette át őket. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.:7639/a és 7639/b. A 2007-es restaurálásnál a Napba öltözött asszony jelenetéről lekerült a megsötétedett lakkréteg és az elszíneződött korábbi retusok, ezáltal a színek frissebbek, élénkebbek lettek. Különösen nagy változást okozott a tisztítás a kék égbolton. 2008-ban a Jézus színeváltozása jelenetéről kiderült, hogy a legfelső, aranyozott részt valószínűleg áttört faragvány borította. Az azurittal festett felhőt egy korábbi beavatkozás alkalmával aranyozással lefedték, jelenleg újra helyreállításra került. Krisztus ruháján, Mózes és Illés próféta köpenyén, az utóbbiak esetében ezüstre festett, fényesen csillogó lüszter, a szereplőknek az apostoloktól való megkülönböztetését technikailag is aláhúzza. Az infravörös felvételek mindkét képen a festéstől alig eltérő, könnyed alárajzolást mutatnak. Ezek Krisztus fehér köpenyén szabad szemmel is kivehetőek. A festői kivitelezés mindkét képen azonos, rutinos művészre valló kéz munkája. Bár az erős színvilág, a túlzott mozgalmasság és néhány technikai megoldás az erdélyi eredet mellett szól, a táblák stilárisan egyetlen ismert itteni festményhez sem köthetők szorosabban. A korábbi vélemények a szepességi és az ún. Dunai iskola festészetéhez fűződő kapcsolatokról nem igazolhatók. Jézus színeváltozása (Transfiguratio Domini) ikonográfiája a Biblia szövegére visszavezethetően (Mt 17,1-9; Mk 9,213, Lk 9,28-36) a 6. század óta lényegében változatlan ünnepe Keleten a 6., Nyugaton a 11. századtól ismert, a pápa 1457ben tette kötelezővé. A bibliai szöveg a helyet ugyan nem említi, mégis elfogadott, hogy a Tábor hegyén történt, mely Krisztus alakjával a kompozíció középpontja. Krisztus, Mózes és Illés próféta nyugodt hármas csoportot alkot, ellentétben a megrémült apostolok hármas csoportjával a hegy lábánál. Péter és Jakab izgatottan Krisztus felé fordul, míg János a föld felé hajol. A drámai gesztusokat a lobogó drapériák csak tovább fokozzák.János bal kezének gesztusát a festő a szikla kör alakú sötét üregével még jobban kiemelte; maga a figura típusa Dürer 1496—1498 között készült, az Apokalipszist bemutató fametszet sorozatából származik: Az ötödik és a hatodik pecsét feltörése című lapról. A Krisztusból eredő világosságot nemcsak fehér ruhája, hanem az őt körülvevő sugaras arany dicsfény is hangsúlyozza. A kép ikonográfiái különlegessége, hogy a Biblia szó szerinti szövegén túlmutatóan a felhőben a Szentlelket szimbolizáló galambot is ábrázolja, mely az Atya és Krisztus mellett, a Szentháromság tagjaként jelenik meg. A Krisztusból eredő világossággal gyakran foglalkoznak az egyházatyák az ókorban. Szent Jeromos feltételezi, hogy Krisztus teste fénnyé változott, a megvilágított felhőt a Szentlélek kinyilatkoztatásaként értelmezik. Grégorios Palamas ("J"1359), a görög egyház misztikusa trinitárius epifániának tekinti Jézus színeváltozását. A jelenet Jézus életének ciklusaiban fordul elő, leggyakrabban a Királyok imádása, Bemutatás a templomban, Jézus megkeresztelése és az Utolsó vacsora ábrázolásával együtt. Egy képünkkel egyidejű festményen, mely az Üdvtörténet legfőbb eseményeit mutatja be (Ulm, Múzeum) a Krisztus színeváltozása főjelenet két oldalán Krisztus megkeresztelése, illetve János evangélista és a Napba öltözött asszony látható. A Transfiguratio egykor külső oldalán található Napba öltözött asszony és a sárkány legfontosabb elemeit a festő Dürer már említett Apokalipszis sorozatának azonos témájú (Jel. 12,1-16) fametszetéről kölcsönözte. A Dürer-metszeten nem