Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK
- némi túlzással - eljutott az impresszionista felületkezelés határáig. A művész a képmezőket aprólékos, vékony ecsetvonásokra felbontó, illetve nagyobb síkokra tagoló festői módszereit egyformán alkalmazta. „Az összefoglaló képzelőtehetség Grünwaldban nem emelkedik soha olyan döntően irányító befolyásra, hogy a tisztán jelképesen egyénítő legmodernebb iránnyal tartson" - állapította meg 1905-ben Malonyay. 2 Határozott prognózisa nem bizonyult helyesnek, mert éppen Iványi lesz az a mester, aki majd leginkább támogatja a Párizsból hazatért fiatalok újító törekvéseit, éppen ezért az 1909-ben a modern művészet propagálására alakult Művészház is alelnökének választja. Réti a nagybányai művésztelepről szóló korszakos könyvében némi keserűséggel állapította meg Iványinak a monumentalizmus, a stilizáló festészet irányába való továbblépését, melynek teljes kibontakoztatására már Kecskeméten került sor. „A »MIENK« második kiállításán (1909) mutatta be nagy dekoratív vásznát, amelyet Révai Mór rendelt meg nála budapesti villája díszítésére - írta Réti. -[...] A Vendégség (vagy Tavasz) nagy ambícióval és technikai gondossággal előkészített műve volt Iványi Grünwaldnak, azonban erőszakolt programszerűsége, keverék stilizáltsága fanyar kritikát váltott ki nemcsak nagybányai kortársai vagy pláne az ókonzervatív tábor, hanem főleg azok részéről, akik - ifjak vagy idősebbek - maguknak szerették volna biztosítani a legmodernebb irányok vezérképviseltét." 3 Iványi Grünwald Béla: Tavaszi táj, 1909. Kat. sz. 143. az egzotikumkeresés, a harsány színekhez való vonzódás, a megőrzött festőiség és a dekorativitás iránti hajlam. A képek legközelebbi rokona Robert Delaunay Csendélet papagájjal (1907) című festménye. 5 Az életművében már 1905 körül, római tanulmányútja után megszaporodtak a cigányábrázolások, melyek többségét színes, látványos kompozíciókba rendezett jelenetek alkották. A Jókai Mór és a Johann Strauss-féle Cigánybáró-romantikávalszemben Iványit a naturalista ábrázolásmódból következő természetesség, a szabadon, szinte természeti keretek között élő, keleties ízeket hordozó népcsoport képi megjeleníthetősége izgatta. Nem a néprajzi pontosságra vagy alakjainak portrészerű hűségére törekedett (ezért nincs jelentősége, hogy figuráinak modelljei a nagybányai, szolnoki vagy később a kecskeméti cigánytelepekről kerültek-e ki), hanem az egyre inkább felerősödő stilizáló, dekoratív hajlamának engedelmeskedett, legyen a cél akár alapszínekből építkező festői, akár letisztult körvonalaival ható grafikai mű létrehozása. Ez utóbbi csoportba tartozik az 1907-es Női alakok Szolnokon című krétarajz, melynek legközelebbi analógiája, a gauguini elvek legtisztább képi kifejtése a Cigánylányok a Lápos partján (1909) című kompozíciója. 4 1908-ban például a Londonban rendezett Magyar művészet című kiállításon, amelyen a MIÉNK tagjai külön teremben szerepeltek, Iványi egy tájképet és három cigány témájú művet mutatott be. 5 A Gauguinhez köthető dekoratív festésmód és a Matisse-kör színes festőiségének sikeres összeegyeztethetőségét dokumentálja az a két, 1909 körül keletkezett olajkép, amelyekkel Iványi a legközelebb került a Párizsból hazatérő fiatalok fauve jellegű piktúrájához. Az Akt papagájjal (kat. sz. 141.) és a Papagájos csendélet (kat. sz. 142.) méretbeli különbségük ellenére párdaraboknak tekinthetők, s itt lép harmóniába egymással Iványi addigi munkásságának minden hangzata, Az ebben az évben (1909) történt nevezetes kivonulás, a kecskeméti művésztelep megalapítása a művészben érlelődő stiláris váltást felgyorsította. Az új művésztelep kettős célkitűzése - a „tisztán képzőművészeti" és a „dekoratív művészeteket művelő" munka és oktatás - kedvezett Iványi piktúrájának: hamarosan monumentális megbízásokat kapott a várostól, azaz a modernizáció élén álló Kada Elek polgármestertől. 6 Iványi Grünwald életében a keresés időszaka az 1910-es évek közepére zárult le, a kritikák többsége ekkor már a lehiggadt művészt és a friss áramlatokat a hazai tradíciókkal egyeztető festészetét üdvözölte. „A mai Iványi Grünwald más, örömmel és megelégedéssel nézegetjük képét, melyeken bemutatkozik. A mai Iványi Grünwald a megnyugodott festő, aki már átesett a viharain. Múltja és jelene között helyreállott a harmónia. Nem tett egyetlen lépést sem visszafelé, nem alkudott meg, hanem igyekezett színes, zamatos, magyaros voltát új eredményeihez hozzáhangolni" - állapította meg 1913-ban Ernst Múzeum-beli kiállítása után Bölöni György. 7 Iványi a két világháború között is meghatározó alakja maradt a magyar képzőművészetnek, s gyakran állított ki az 1910-es években részben Nagybányán tanult generáció tagjaival, az ún. posztnagybányai festészet képviselőivel, köztük Szőnyivel és Bernáth-tal. Festészetét ekkor már a rutinosan megfestett, jól eladható, főként cigánytémájú képek jellemezték, de ezek között is néha megcsillant a művész eredendő tehetsége, nagyvonalú festői tudása. Szűcs György Jegyzetek 11ványi Grünwald Béla életpályájának eddigi legteljesebb összefoglalása: Telepy Katalin: Iványi-Grünwald Béla. Bp., Képzőművészeti, 1985. 2 Malonyay Dezső: Grünwald Béla. Művészet 1905. 218. Újraközölve: A fiatalok. Bp., Lampel R. Könyvkereskedése, 1906. 77. 3 Réti 1994. 111. 4 Női alakok Szolnokon, 1907 körül. Kréta, lemezpapír, 242 x 340 mm, j. j. I.: Grünwald Béla Szolnok. MNG, Itsz: F.97.44. Cigánylányok a Lápos partján (Fürdőzők a Lápos partján), 1909. Olaj, vászon, 116 x 119 cm, j. n. Muzeul Judeíean Maramures, Nagybánya, Itsz.: 191. Az önálló műként szereplő, levágott darabjáról ld. Rum Attila: Fonó cigánylány. In: Virág-Törő 2004. 168-169. 5 Robert Delaunay: Nature morte au Perroquet, 1907. Musée d'Unterlinden, Colmar. 6 András-Bernáth 1997. 148. 7Ld. erről: Sümegi György: A kecskeméti művésztelep és alkotóház. Bp., Uj Művészet Könyvek, é.n. [1998] 8 Iványi Grünwald Béla kiállítása. Világ 1913. február 9. Újraközölve: Bölöni 1967. 378.
