Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)
I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között
rázatul szolgálhat arra is, hogy 1878-ban, a drágának tartott Miltont miért nem vette át Munkácsyról. Felvetődik a kérdés, hogy befolyásolta-e Munkácsy stílusának alakulását, és ha igen, miben és mennyire a Goupillai, Knoedlerrel 41 és a többi mtíkereskedővel 42 fenntartott kapcsolata? Érdemben erre a kérdésre egy újabb tanulmánnyal lehetne válaszolni. Röviden annyi állapítható meg, hogy lényegesen nem befolyásolta, vagy ha igen, jó irányba. Erre vall, hogy Párizsban Munkácsy a 60-as évek realista stílusát folytatja a maga egyéni módján (41—42. kép), több festői szabadságot engedve meg magának francia kollégáinál. Fülep Lajost idézve, Munkácsynak megvolt az a képessége (Fülep szerint hibája), hogy „többet jelez, mint rejt", 42 vagyis olyan színfoltokat (vagy vonalakat) hoz létre, amelyek anélkül utalnak bizonyos tárgyi elemekre, hogy pontosan definiálnák annak a mibenlétét, relációit, festői értékét. Ezt lehet felületességként értékelni, de értékelhető a színfoltok vagy vonalak expresszív erejének kihasználásaként is, olyan vizuális mező létrehozására irányuló törekvésként, mely a kognitív értelmezhetőségtől függetlenül közvetlen érzéki (esetleg érzelmileg lefordítható) látásélményt nyújt. Munkácsy rendkívül muzikális volt, képeinek expresszív-sejtető szintje leginkább a zenéhez hasonlítható. Ez a zene a 70-es évek első felében többnyire mély regiszterben szól, de mindig harmonikus és ritmusát tekintve kiegyensúlyozott. A korabeli kritikusok sokat ismételt szemrehányásai, 44 miszerint Munkácsy képei túl sötétek, valójában arra figyelmeztettek, hogy a sötét képek ideje lejárt: a 70-es években már érzékelherő az irodalmi inspiráció nyomán kialakított naturalizmus jelentkezése, a plein air általánossá válása. Munkácsy előtt több lehetőség állt: folytathatta volna a realista képek sorát, de kérdés, ki vette volna meg ezeket a műveket? Festhetett volna népies-naturalista életképeket, esetleg plein air tájképeket, ha a művészetről kialakult nézetei szerint nem tartotta volna másodlagos műfajnak a tájképet. 4 " Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy a választás kérdése nem ezen a szinten merült fel. A Műteremben (1876) után, amelyet, úgy tűnik, hogy saját magának festett, 46 kézenfekvő volt egy újabb interieurt festenie. Sedelmeyertől tudjuk, 4 hogy a Miltont Goupil rendelte meg, de szerepet játszhatott a témaválasztásban Jókai Mór azonos tárgyú színműve, amelyet 1876-ban mutatott be Nemzeti Színház. 48 Végvári Lajos Munkácsy „nagyszabású és átfogó mondanivaló iránti igényével" indokolta a témaválasztást, amely bár „már nem magyar tárgyú", hanem nemzetek feletti, de „át- meg átszövi az elnyomatáskori magyarság magatartásából megőrzött sok-sok gyötrődő és rebellis elem". 49 (Kérdés, mennyiben tekinthető magyar tárgyúnak az Éjjeli csavargók vagy a Zálogház, a Köpülő asszony, A rőzsehordó vagy a Két család [a konyhában])) Hogy Munkácsy számára volt-e nemzeti áthallása a Milton-témának, nem tudjuk. O maga ezt soha nem jelezte. Ha mégis, az leginkább abból a vágyból fakadhatott, hogy végre a hazai normatív esztétika kívánalmait is kielégítő témát dolgozzon fel. 1879-ben a Milton itthon elsősorban esztétikai minőségével hatott. 50 come to an end: in the 1870s, drawing inspiration from literature, naturalism already appeared on the scene, along with plein-air painting. 44 Munkácsy faced several options: he could have continued painting in a realist style, but then who would have bought his works? He could have painted popular genre scenes in a naturalist style, or landscapes in plein-air style, if he had not thought landscape painting to be a secondary genre. 45 It is possible, or even probable, that he considered his options on a different level. Painting anothet interior straight after having finished In the Studio (1876), a composition he apparently painted for his own pleasure, 46 seemed the obvious choice. We know it from Sedelmeyer 4 ' that it was Goupil, who commissioned Munkácsy to paint Milton, although the fact that Mór Jókai wrote a play on the same subject, which was premiered in the National Theatre in 1876, may have had something to do with his choice of theme. 48 Lajos Végvári traced this choice back to Munkácsy's "predilection for monumental compositions with universal messages"; although being "no longer Hungarian but supranational," the theme was "interspersed with numerous elements of suffering and rebelling, experiences well preserved in Hungarians' memory from the years of the country's oppression." 49 (The question is to what extent Tramps at Night, Pawnshop, Woman Churning Butter, Woman Carrying Brushwood or Two Families [In the Kitchen] qualify as Hungarian themes.) We do not know whether Munkácsy read into the Milton theme a Hungarian relevance. He never gave any indication to that effect. But if he did, then this probably sprang from his desire to address a theme that also met the requirement of some Hungarian aesthetic norms. In 1879 Milton's success in Hungary was primarily due to its aesthetic qualities. 50 When Goupil rejected the composition, and after Knoedler failed to respond to Munkácsy's tentative inquiry, 51 Charles Sedelmeyer entered the picture, buying Milton from the artist in the autumn of 1877. CHARLES SEDELMEYER (1837-1925) Born in Vienna, Karl (or Charles) Sedelmeyer 52 started his career as an art dealer by joining Georg Plach's firm. He set up his own company in I860, then he moved his headquarters to Paris in 1866. In the early 1870s, when the works of the Barbizon painters started to fetch a good price on the art market, Sedelmeyer's interest turned to certain Central-European plein-air painters, most notably to August Pettenkofen and Eugen Jettel, and probably also to László Paál. 53 In his book on Munkácsy, Sedelmeyer told that he had met Munkácsy through László Paál in the autumn of 1877; when he first saw Milton, it made such a powerful impact on him that he wanted to buy it immediately. 54 To his great disappointment, Munkácsy told him that he had painted Milton for Goupil. During a chance encounter a few days later, when they both visited Paál, who had been hospitalized a few days earlier, Munkácsy on the following day told Sedelmeyer that he was going to
