A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Zichy Mihály művei, 1902

mes bölcsességének talpköveit s próbáljuk megtalálni titkos rugóit sokoldalú művészete tendenciáinak. Éppen Zichy műveivel szemben, melyek legnagyobb része é

gető politi

kai-^vallási^ss tár=, sadalmi kérdéseket bolygat; melyekben a didaktikus elem szinte háttérbe szorítja a festői motívumokat s melyekből fantasztikus hajlama, féktelen, csapongó képzelete, sőt nem ritkán az aktuális élet uralkodó eszméivel való küzdelme valósággal vászonra festett bölcselkedéseket teremt, éppen az ő műveivel szemben van helye és terrénuma a kommentárnak. A mester, a ki hatalmas koncepcióban ostorozza az élvhajhászó és a pillanatnyi, múló gyönyörnek mindent feláldozó, romlott társadalmat {Szirén-cyklus); a ki fantáziája megdöbbentő színeivel ecseteli a síron túl is tartó, mindig megújuló, materialis örökkévalóságot (Kisértetek órája); a ki megrendítő, szinte lázító kompozícióban vesz részt ecsetével az öldöklő háborúk ellen folytatott küzdelemben (A démon fegyverei); a ki vérünket korbácsolja fel koronás kéjencek fajtalanságának merész ábrázolásával (Tivornya III Henrik udvarában); aki bravúros jellemző-képességgel itéli el az inquizició dogmatikus kegyetlenségének keresztényietlen vérengzéseit; {Zsidó vértamik; Autodafé) a ki a szabadsághősök bitója alá a Caesarokat állítja vádlottakul {Aradi vértanúk) — ez a mester bízvást elvárhatja, hogy álljunk meg egy-egy pillanatra vásznai előtt gondolkodón. De nemcsak gigászi erejét, — a miért Teofile Gautier „monstre de genie"-x\ek nevezte — s mely