A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Zichy Mihály művei, 1902

az érzelmi és értelmi világ egész skálájával meg­birkózik, a primitíven naiv lyrától egész a bor­zadály költészetéig — hanem előadási módjának sokféleségét is joggal illeti meg gondos tanulmá­nyozás. Különösen ma, mikor a plenair és a lumi­nizmus tobzódó fény- és színbachanáliáiba szemünk már-már belefájdult, érdekes, hogy az ő színben alig, de formában annál intenzivebben érző lelke, szinte pusztán a rajzzal, minő külső hatásokat tud elérni. Lobogó szenvedélye, drámai ereje, pathosá­nak fensége, szilárd lélektani alapokon nyugvó jel­lemző-képessége épp úgy végigvonul nagy vász­nain, mint a hogy elfér kisebb képein, szines kartonjain, szépia-, kréta- és tollrajzain, mert biztos, szolid bázisuk a styl antik tisztasága, a tónusok ereje és teljessége s rajzában az a szilaj lendület, a mit Gautier nála „a rajz baljóslatú elevenségének" nevez. Különösen a barna festés volt az, melynek hangszerelésénél e sajátságos technika egész ská­láját megpendítette, mint a hogy művei tárgj^ában is megszólalt a melodramatikus, a drámai, a humo­ros, a szatirikus és a didaktikus elem minden hangnemében. Valósággal egyedül álló s Doré mellett alig elmúlt századunknak legkiválóbb művésze azonban Zichy, mint illusztrátor. Ha már a cári udvar számára készült vadász-jelenetei, albumlapjai is „az ész, ízlés és arisztokratikus elegancia remekei" — Gautier szerint — akkor Byron, Lermontoff, Arany és Madách műveihez készített illusztrácziói­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom