A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Zichy Mihály művei, 1902

kor regéinek, mystikumának, allegóriáinak ábrázolásával („Csata útja''''; „A holt vitéz és menyasszonya" ; „ Tűzkeresztség''''; „ Boszorkányégetés" stb.) megmutatta, hogy érzésben és gondolkodásban félszázadot meghaladó hontalanság után is magyar maradt. * * * ... És szívben, lélekben, érzésben, gondolkodásban, nyelvében egyaránt magyar még ma is a magyar műtörténetnek ez a legendás alakja. Hetvenöt évnek terhével roskatag vállain, távol az anyaföldtől, melyen bölcseje ringott, távol véreitől, kiktől oly messze sodorta kegyetlen végzete, fenn a hideg északon, még késő aggkorában sem lepte meg a közöny dermesztő fagyossága: ma is azzal az ifjonti tűzzel s a régi, forró szerelemmel gondol hálátlan hazájára, mint mikor az őt magától könnyelműen eltaszította. A ma

gyar nenage

t lelkét nag

y adósság terheli . Zichy Mihálylyal szemben. Ezt az a'dósságot törleszteni — dacára, hogy már két ízben kínálkozott rá alkalom — mindeddig elmulasztottuk s most közel állunk ahhoz, hogy ezeket a súlyos, bűnös mulasztásokat egy harmadikkal, még súlyosabbal, utóbb helyrehozhatatlannal tetézzük. Zichyre is illenek a költő szavai: „mint művész, a halálban halhatatlan, mint ember, ő is csak a por fia!" S ha már nem tudtuk magunknak biztosítani az embert, kinek — Isten adja, hogy nagyon sokára 17