Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Hessky Orsolya: Rajzolni tudni kell. Mednyánszky László müncheni tanulmányairól és rajzairól

9. Mednyánszky László vázlatkönyvéből / Skicár, p., vt. (SNG ltsz. K 12096) Időben, az 1887-ben megjelent ún. Segítség-album következik.

19 Ugyanaz év májusában két napon keresztül tűzvész pusztított Torockón, Nagykárolyban és Eperjesen, mindhárom település szinte teljesen leégett. Az áldozatok és földönfutóvá vált családok megsegítésére irodalmi és művészeti albumot állítottak össze, amelyben a kor szinte minden nevesebb személyisége igyekezett részt venni.

50 Markója Csilla tanulmányában

51 már felhívta a figyelmet Mednyánszky a katasztrófahelyzetekhez való vonzódására; valószínűleg a helyszínen is megjelent, az album létrejöttében pedig közreműködött: neve szerepel az első kiadásban felsorolt résztvevő művészek között. Rajzai azonban csak a második kiadásban jelentek meg, ezeket a Vasárnapi Újság közli is.

52 A művész József főhercegnek a tűzoltásról szóló cikkéhez rajzolt tűzoltási jeleneteket - ilyenformán ezek is leginkább az illusztráció műfajába sorolhatók. E figurális kompozíciók eredeti rajzait nem ismerjük, csupán a Morelliféle metszetek alapján alkothatunk képet a Mednyánszkyt is érdeklő jelenetekről. A század utolsó két évtizedében a művész az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című „nagy népismei mű" munkálataiban vett részt, amely a korszak egyik legnagyobb könyvkiadási vállalkozása volt.

53 Az először füzetekként megjelenő kiadvány később könyvbe kötve vált a kor legfontosabb népszerűsítő, ismeretterjesztő forrásává - nem beszélve politikai jelentőségéről, amelynek feldolgozása még várat magára.

54 1885. december 1-én jelent meg az első füzet, amelyet tizenöt éven keresztül minden hónap elsején és tizenötödikén követett egy-egy újabb rész. A vállalkozás Rudolf trónörökös kezdeményezésére és védnöksége alatt indult s a szerkesztők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a magyar kiadás sem időben, se színvonalban ne maradjon el a bécsitől. A magyar változat szerkesztőbizottságának vezetője Jókai Mór volt, aki az első füzet megjelenésekor a sajtóban ismertette terveiket, elképzeléseiket. A füzetek kötetbe gyűjtésével 15 részesre tervezték a sorozatot, amelynek első és utolsó kötete általános tudnivalókat tartalmaz a Monarchiával kapcsolatban, a köztük lévő részek pedig az egyes területeket tárgyalják nagyjából azonos szempontok alapján. Könyv formájában az első rész 1887-ben jelent meg, és az évek folyamán a tervezett tizenöt kötetből huszonegy lett. A kötetek/füzetek a kiválasztott területek részletes földrajzi, gazdasági, etnikai, kulturális leírását tartalmazzák. A Monarchia egyes tartományairól szóló részek mindig az onnan származó tudósok és művészek közreműködésével készültek. Magyarországot hét kötet tárgyalja, a III., VII., IX., XIII., XV., XVIII. és a XX. Minden kötetet számos fénykép és még több rajz (fametszet) illusztrál. A rajzok - elsősorban tájképek, veduták, népviseletek - létrehozásába számos művészt vontak be, köztük Mednyánszkyt is.

55 A Morelli Gusztáv által készített metszetek alapjául szolgáló rajzok szembeszökő sajátossága a művész által alkalmazott technika - tus, akvarell, fedőfehér -, a kiegyensúlyozott kompozíció, illetve a kiérlelt rajzi tudás, amely részletező felfogásával teszi emlékezetessé ezeket a tájképeket. Az ábrázolt táj, illetve épületek soha nem egymás rovására jelennek meg, hanem kölcsönösen egymás szépségét hangsúlyozzák. A jellegzetes ábrázolásmódnak köszönhetően olyan karakterisztikus műtárgycsoport jött létre, amely annak ellenére, hogy végeredményben mintegy tizenöt év terméke, mégis egyértelműen köthető az Osztrák-Magyar Monarchiához. A művek pontos datálásában sajnos a kötetek nem lehetnek segítségünkre: az öt könyv, amelyekben Mednyánszky szerepel, 1888 és 1900 között, illetve a füzetek már 1885 óta megjelentek. A legismertebb rajzok közé tartozik a Tiszamenti tölgyerdő (kat. sz. 445.), amelynek zárt tere, már-már stilizált fái a természetnek a Mednyánszky-féle áhítatos megközelítését mutatják be, de a legszebbek közé tartoznak még az Erdészvölgyi vadászkastélyt illetve a város-főtereket bemutató rajzok. Utóbbiak Barackvásár Kecskeméten (kat. sz. 441.), Debrecen főtere, Nyíregyháza főtere

56 - élénk forgataga, a város képének pontos megfogalmazása azt bizonyítja, hogy Mednyánszky otthonosan mozgott a vedutarajzban is. Külön csoportot képez a Monarchia-rajzokon belül a vár-sorozat, amelynek ihlető forrásairól korábban már beszéltünk. A Felső-Magyarország nyugati felét bemutató kötet szinte Mednyánszky művészetét reprezentáló albummá vált: ebben jelentek meg azok a rajzok, amelyeket ma a Magyar Nemzeti Galéria illetve a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei őriznek.

57 Ezek között megtalálhatók a rutinos illusztrátorra jellemző, a legapróbb részletre is odafigyelő művek (A stomfai kastély™, A brunóczi kastély (kat. sz. 452.), Temetvény vára (kat. sz. 453.), Podhragy — Árva vára (kat. sz. 455.), A Vág és az Árva folyók találkozása Kralovánál (kat. sz. 456.), de egyes műveken megfigyelhető az illusztrátori tevékenységre éppen nem jellemző egyedi hangvétel: a Lubló várát ábrázoló rajzon (kat. sz. 462.) a művész látomásos, expresszív stílusát láthatjuk viszont. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó köteteivel párhuzamosan dolgozott Mednyánszky a század utolsó nagy megrendelésén: Oscar von Krücken 1899-ben megjelent Budapest in Wort und Bild című kötetének rajzain.

50 A Budapestet elsősorban a németek számára népszerűsítő kiadvány Berlinben 36 füzetben jelent meg 24-24 oldalnyi szöveggel, illetve