Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem

IX-7. A címadás érdekessége, hogy a legkorábbi forrásokból kerlési csataként ismert esemény helyszínét Vörösmarty Cserhalomként nevezi meg. A Cserhalom név Bonfininál fordul elő először, ezt veszi át Heltai Gáspár, s a 19. századra a két helynév azonossága szinte köztudottá válik: Budai Ferenc 1804-1805-ben megjelent Lexiconjában „egy Cserhalom vagy Kérlés nevű hely"ről esik szó az esemény elbeszélése kapcsán. Cserhalom és Kerlés tudományosan bizonyított azonosítását azonban csak 1861-ben végezte el Sz. Nagyajtai Kovács István. A Doboka megyei Kerlés 1700 óta tartozott a Bethlen családhoz, 1803-tól haláláig a kalandos életű gróf Bethlen Lajos (1782-1867), „az utolsó középkori jellegű lovag és hűbérúr" volt a vidék gazdája. Bethlen az 1830as években, minden bizonnyal a Vörösmarty-költemény inspirációja nyomán fogott hozzá birtoka nagyszabású felújításához, aminek révén Cserhalomból majdnem történelmi kultuszhely lett. Cserhalom „sziklatetőjén" kastélyt épített, kertjét, parkját szobrokkal ékesítette; műrommal, remetelakkal, sziklaalagútba épített kriptával látta el, s minderre több mint 200 ezer forintot fordított. Bethlen ásatásokat is folytatott birtokán, s leleteiből kisebb magánmúzeumot hozott létre. Bethlen Lajos birtokát 1848-49-ben a szászok és a románok is feldúlták, őt magát kegyetlenül meghurcolták, gyűjteménye széjjelszóródott, de 1861-ben még sok minden megvolt belőle: „Láthatók azonban birtokában még most is néhány érdekes nevezetességek: egy sisak, egy pikkelyes páncél a test felső és alsó részének fedezésére készített, és egy vért-ing, melyek századok során át a hegy most kerti homokjában maradván fenn, jelenben egyik szobája falát díszítik" - jegyezte föl Sz. Nagyajtai Kovács István. „Cserhalom agg kertésze", ahogy az utókor nevezte őt, egy történelmi emlékművet is szeretett volna fölállítani az egykori csata helyén, s 1847-ben epigrammákat rendelt Vörösmartytól a leendő emlékműre. A versek elkészültek, de az emlékmű csak terv maradt. A festmény alapjául szolgáló rézmetszetnek nagyon jó volt a kritikai visszhangja. Vörösmartynak is tetszett, Kazinczy pedig az Auróra addigi legjobb illusztrációjának tartotta, s bizonyosan ez is hozzájárult népszerűvé válásához: „Nagyon örvendek, hogy a Cserhalomnak oly gyönyörű réz leve jutalma, mert az kérdésen kívül többet ér mint Aurórának minden rezei 's elejétől fogva mostanig". (Kazinczy levele Zádor Györgynek 1826. febr. 14.) B. G. VAYERNÉ 1967,162,174/35; VAYERNÉ 1970,178,182; VAYERNÉ 1973, 49-50, 65; GALAVICS 1980, 63-71, 238; SZABÓ J. 1985,113; SZABÓ J. 1993a, 205; VÖM 1967, 256-264, 267-271; HAJAS BÉLA: Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka. Budapest 191 (Irodalomtörténeti Füzetek, 41); BUDAI 1804-1805, II, 1-2. (Fantiska címszó); Sz. NAGYAJTAI KOVÁCS ISTVÁN: A cserhalmi ütközet 1070-ben és helye, körülményeikkel. Az Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei 1 (1856-1861), 89106; SZÁDECZKY LAJOS: Cserhalom emlékezete. In: Emlékkönyv Beöthy Zsolt születésének hatvanadik évfordulójára. Budapest 1908, 270-274; Gróf Bethlen Lajos önéletírása. Közli: DR. SZÁDECZKY LAJOS. Kolozsvár 1908; KAZINCZY lev. XIX, 531.