Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

zőművészeti Rákóczi-ábrázolásokra is hatással volt. A műegylet 1862-es kiállításán Grimm Rezső mutatta be a Rákóczi Rodostóban című olajképét, ami elképzelésünk szerint egy zsánerkép, s a megújuló 19. századi Rákóczi-ikonográfia egyik korai darabja lehetett. Benczúr Gyula Rákóczi-képe is ennek a 19. századi Rákóczi-reneszánsznak egyik első reprezentatív darabja. Benczúrt az 1869 körüli években intenzívebben foglalkoztatta Rákóczi alakja. Ezt motiválhatta az egyre közismertebbé váló s egyre érdekesebb eredményeket felmutató Rákóczi-kutatás, de esetleg Benczúr kassai kötődései is. Két Rákóczi-kompozíciót is festett, összesen öt változatban. A Rákóczi menekülése című vázlatok, melyek a fáklyafénnyel megvilágított bécsújhelyi pincebörtönt ábrázolják a menekülő fejedelemmel és kísérőjével, mindmáig lappanganak. Ezekből kettő készült. Egy barna vázlat, mely egykor Ernst Lajos gyűjteményéhez tartozott, s még 1958-ban is megvolt, valamint egy színes vázlat bárcziházi Bárczy István államtitkár gyűjteményéből. A Rákóczi elfogatása című kompozíció három példányban készült el. Minden bizonnyal elsőként az itt kiállított színes vázlat, amely szintén Bárczy tulajdonában volt. Benczúr egyébként 1919-ben a gyűjtő díszmagyaros arcképét is megfestette. 1869-ben készült el a kompozíció első nagy, kidolgozott változata (116,5 x 158 cm), amelyet müncheni kiállítása alkalmával vásárolt meg Károly, román fejedelem, s amely mindmáig Bukarestben látható. Ezt másolta le hasonlóan nagy méretben egy angol gyűjtő számára. A kép Angliába került, holléte azóta is ismeretlen. Mit ábrázol a kép? 1701. május 29-ének éjjelét, amikor Rákóczit császári parancsra elfogják nagysárosi várában. A jelenetet rendkívül színesen írja le Jósika a Rákóczi-regényében: az elfogatás éjjelén „nehéz zivatar ömlött a sárosi vár agg rovátkáira. Nem volt éj alkalmasb a dugárus, rabló vagy orgyilkos terveinek végrehajtására, mint ez" (216). Benczúr híven ábrázolja az eseményt: Rákóczira valóban feleségével közös hálószobájában rontottak rá a császár pribékjei, s Rákóczi valóban nem tanúsított semmiféle ellenállást. A kép minden heroikus pátoszt nélkülöző zsánerszerű karaktere Benczúr e korszakában festett történeti munkáival mutat rokonságot. Magyarországon, bár Benczúr a Hunyadi László búcsújával (1866) hamar elismert művész lett, a Rákóczi-kép mégis jó évtizedig ismeretlen maradt. A kép népszerűségét a Vasárnapi Újság 1878-as egészoldalas reprodukciójának és a róla szóló tanulmánynak köszönheti. A cikk névtelen szerzője szomorúan állapítja meg, hogy a festmény a román fejedelem tulajdonában van, s hogy a magyar főurak közül egy sem érezte kötelességének a tárgy megszerzését. A kérdés valóban érdekes: vajon miért vásárolta meg a fiatal Hohenzollern herceg ezt a kifejezetten magyar alkotást? Talán a saját osztrákellenessége miatt érzett rokonszenvet Rákóczi iránt? Vagy esetleg egy Erdély felé irányuló legitimációs törekvés motiválta abban, hogy az üldözött erdélyi fejedelem képét megszerezze? A kép hazai utóéletét széleskörű reprodukáltsága alapozta meg. A Könyves Kálmán Múkiadó Részvénytársaság 62,5 x 85 cm-es „aquarell-facsimilében" terjesztette a művet, amelyről 1900-ban magyarázó brosúra is megjelent, s amelynek itt kiállított vázlata a Svájcban elhunyt bárcziházi Bárczy István utódaitól került vissza Magyarországra 1978-ban. B.G. N. N.: II. Rákóczi Ferenc elfogatása. Benczúr Gyula festménye. VU 25 (1878) 186; JÓSIKA MIKLÓS: Második Rákóczi Ferenc. Pest 1861,I-IV, 216-223; MÁRKI SÁNDOR: Rákóczi legendája és története. Erdélyi Múzeum 1911, 201-222; R. VÁRKONYI 1961; KÖPECZI-R. VÁRKONYI 1976, 422^29; TELEPY KATALIN: II. Rákóczi Ferenc szökése a bécsújhelyi börtönből: Benczúr Gyula vázlatai. Szabolcs-Szatmári Szemle 20 (1985) 87-89. XI-13. A magyar nép 1887 Zichy Mihály (1827-1906) Olaj, karton, 55 x 46,2 cm Jelezve: „Zichy" - „A MAGYAR NÉP" Jókai Mór hagyatékából Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, ltsz.: 1957/353 A Pétervárott élő Zichy Mihály 1887-re festette meg azt a tíz kisebb művét, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben III. részéhez rendeltek meg tőle. A kötetek szerkesztőbizottságát lókai Mór vezette, tagjai Pulszky Ferenc, Berzeviczy Albert, Harkányi Frigyes, Keleti Gusztáv, Nagy Miklós, Péchy Imre, Pulszky Károly és Wekerle Sándor voltak. Zichy képei a Magyarországról szóló rész Jókai Mór által írt A magyar nép című bevezető tanulmányának illusztrációiul szolgáltak, s Morelli Gusztáv fametszeteiben jelentek meg. Zichy eredeti festményei időközben ismeretlen helyre kerültek. Megmaradt azonban Jókai Mór hagyatékában az ugyanezen kötet címlapjának szánt festmény: A magyar nép. A képet Zichy ajándékozta Jókainak, miután kiderült, hogy azt még módosításokkal sem hajlandó a kötet szerkesztőbizottsága címlapként felhasználni. A Rudolf főherceg által patronált s gyakran Kronprinzenwerknek is nevezett sorozat a Monarchia egyes országainak és népeinek történelmét, geográfiáját, népeit és műveltségét mutatta be azzal a szándékkal, hogy az összbirodalmi szemlélet jegyében - elmélyítse az egyes nemzetek ismereteit a birodalom többi vidékéről és népéről. Zichy azonban olyan történelmi allegóriát alkotott, amelynek szemléletével a kiadók nem értettek egyet. Igaz ugyan, hogy a kép hátterében, jobbra kicsiny figurák megjelenítik a magyar történelemnek a dualizmus korában oly gyakran emlegetett ünnepélyes „kezdő- és csúcspontját": Árpád pajzsra emelését és Ferenc József koronázási kardvágását 1867-ben, a kép bal oldali, nagyobb hányadát azonban mintegy szakadatlan folyamként a magyar nép szenvedéseinek és sérelmeinek jelenetei töltik ki. A nézőhöz legközelebb egy tatárt lá-