Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

Az emléklap ugyanis a Kreith-féle Szabadságharc Emlékmúzeum 25 éves fennállására készült, ajánlása az időközben (1898) elhunyt alapítónak, az emlékmúzeum összegyűjtőjének, gróf Kreith Bélának szól. Szinnyei úgy tudja, Kreith 1885-ben kezdett el a szabadságharc emlékeivel foglalkozni, e lap azonban azt tanúsítja, hogy a gyűjtés kezdete 1882-re tehető. Kreith a fővárosban nyitotta meg múzeumát, amellyel kapcsolatosan levélben kérte ki Kossuth véleményét. Kossuth pártolta egy szabadságharc-emlékmúzeum létrejöttét. Mint 1891-ben Kreithnek írja: „a múzeumba való tárgyakat egy helyen kellene összegyűjtve tartani... Azon hely csakis a főváros lehet..." (HAIDER 1994, 178). Az emlékmúzeum vezetője 1891-ben jelent meg. 1895-ben a tulajdonos az emléktárgyak és dokumentumok nagyobb hányadát eladta a Nemzeti Múzeumnak, a tovább gyarapított anyagnak pedig a főváros adott helyet. Kreith halála után gyűjteménye az „1848-49-iki Emlékek Gyűjteménye és Kossuth Múzeum" néven üzemelt a Városligetben, majd az anyagot egy másik helyiségbe vitték a Népszínház utcába, ahol az 1911-ben leégett. S. K. SZINNYEI VII, 256-257; Az 1848-49-iki szabadságharczi emlékek és képek kiállításának számszerinti tárgymutatója. Budapest 1891; KACZIÁNY GÉZA: Magyar vértanúk könyve. Budapest 1905; SINKÓ KATALIN: Emlékművek. Janus 6 (1989/3) 3.kép; HAIDER 1994,178179.