Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Kevés volt a szarvasmarhalétszám, a tehén, alacsony volt az állatsűrűség, de a hizlalt szarvasmarha legtöbb évben meghaladta a tehénlétszámot. 1960 1961 1962 tehén, db hízómarha, db 52 97 103 301 91 400 Természetesen világosan látták a szarvasmarha-tenyésztés jelentőségét, perspektíváját. Ezért fordítottak nagy gondot a kevés számú tehén minőségére, a magas tejhozamra, de a gazdaságosságot szem előtt tartva, ebben az időszakban a fősúlyt a vásárolt alapanyagból történő hizlalásra fektették. Vásároltak ahol csak lehetett, de elsősorban a tagságtól. Bátorították, támogatták a háztáji tehéntartást és felvásárolták a borjakat, amelyeket aztán korszerű módszerekkel neveltek, hizlaltak. Az 1961. évről készített zárszámadási beszámoló — többek között — ezeket jelentette a közgyűlésnek: „Igazgatóságunknak ebben az évben is az volt a véleménye, hogy a közösből hiányzó állatot elsősorban a háztájiból kell pótolni. Ennek érdekében szinte erőnket meghaladó mértékben juttattunk abraktakarmányt a háztáji állatok számára". Példamutató állásfoglalásukat ma is érvényesnek tekintik és alkalmazzák is. Annak ellenére, hogy már 1961. évben 3235 liter volt az átlagos tejhozam 1 tehénre számolva, mégsem volt jövedelmező ágazat még a hizlalás sem, ha önmagában vizsgálták, pedig a 15 Ft/kg előállítási költség akkor nagyon szép eredménynek számított. Az elnöki beszámoló megállapítja, hogy „a szarvasmarha-hizlalás rentabilitása elsősorban a felvásárlási (saját felvásárlásról van szó) és az eladási ár közötti különbségből származik". Ezért nem törekedett a termelőszövetkezet vezetősége a tehénállomány „kívánatos" szintű növelésére. Jelenleg is alacsony az állatsűrűség és a gazdaságukat úgy jellemzik, hogy „Az Aranykalász Termelőszövetkezet korszerű növénytermesztő, állattartó és hizlaló gazdaság". Kiss Imre a termelőszövetkezet közgazdásza fogalmazta a következő tételt: „A növénytermesztés volt az alap, ennek érdekében indult meg a beruházás is. A növénytermesztés gépesítése volt az első és perspektivikus beruházási tervünk". És így folytatta: „Az építési beruházásra is gondot fordítottunk, erőnkhöz mérten építettünk istállókat is. Ezek az istállók azonban „szerfás" jellegűek voltak, bár korszerűsített módon saját kivitelben készültek, de csak az állatállomány pillanatnyi elhelyezését szolgálták". Az állattenyésztés fejlesztésénél nem létszámból, nem állatsűrűségből, lianem abból indultak ki, hogy előbb a feltételeket — férőhely és takarmány —• teremtik meg, és csak azután, megalapozottan növelik az állatlétszámot. A termelőszövetkezetben sajátosan szervezték a gépesítést. A nagyüzemi gazdálkodás kialakulásának általános velejárója volt, hogy az emberi erőt és állati munkát felváltó gép, a körmöstraktor, először a növénytermelésben jelent meg, és kezdett el szántani, csépelni vagy szállítani. így történt az 1960-as évek elején az „Aranykalász" Termelőszövetkezetben is, ennek ellenére a gépesítést soha nem tekintették a növénytermelés segédüzemágának, hanem gépüzemnek, mely a növénytermelés és állattenyésztés mellett a gazdálkodás „harmadik'''' jő ágazata lett. Köztudo-