Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A szemnyerés

Manapság a Sátoraljaújhelyi Gépállomás traktorosaival csépelnek a a hegyközi falvakban. Sokszor panaszkodnak, hogy nagyon elhúzódik a munka, különösen a kisebb hegyi falvakra nagyon későn kerül a sor. Egy radványi adatközlőm megállapította, hogy legolcsóbb a kézi gép volt; a tüzes gépeknél 3,5%-ot kellett adni és a fűtőanyagot, a motoroknál 4—5%-ct, míg manapság 6% a taksája a cséplésnek. Mindehhez hozzátehetjük azt, hogy mindegyiknél többe került a kézi cséplés, mert a helytől, időtől és a termés minőségétől függően 8—12,5% között váltakozott a részesedés. A termelőszövetkezetek 1960-ban történt megalakulásától kezdve döntő változás történt a cséplés területén a hegyközi falvakban. A termést a falu alatt vagy éppen a földeken közös szérűre hordják össze és az előbb ismertetett módon csépelik a tagok megállapított rend szerint. Az egyéni gazdaságokban (H., Kh., Nh., Vh.) a cséplés rendje semmit sem változott. A kézi cséppel kivert szem még alapos tisztításra szorult. Ezért szórólapáttal felszórták. A hegyközi szórólapát kupás és mély, a feje hosszú, a nyele rövid. Mikor szépen kicsépelték a terményt, akkor aszúseprűvel (Fr.) letisztítottak a tetejét és csak ezután terelték a szérű valamelyik sarkába a szemeket a csűri gereblye fokával, ahol garmadába halmozták azt fel. A csűr első és hátsó kapuját — amennyiben volt ilyen — kinyitva megnézték a szél irányát és azzal szembe egy félkör alakú mozdulattal szórták fel a szemet, nem bánva azt sem, ha a pelyva rájuk hullott. 102. Szórólapát. Ko- 103. Szónís. Nyíri. Dévai J. felv. vácsvágás. RM. Itsz. 50.1.73.