Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A gabonatermelés - A szemnyerés
Előzőleg azonban a csűr két falát a kármentőt szépen kitapasztották és úgy szórták a szemet a csűr egyik sarkától a másikig. A tiszta, súlyos szem. a falig elszállt, míg az ocsu a szél ellenében repülve hamarabb leesett, a pelyvát pedig egész visszafele fújta a szél. Tehát a sorrend a következő: legtávolabb repült a tiszta szem, majd az ocsu és legközelebb a szóróhoz a pelyva esett le. Volt, amikor kétszer is átvetették (P.), hogy egészen megtisztuljon. Ha a felszórt gabonán mégis maradt még szemét vagy tokiász, akkor azt az előbb említett szűrősepriívei (M.), más néven csűrí'seprwvel (Kh.) hajtották le. így az adatközlők szerint olyan szép, tiszta magot kaptak, amilyet gép után is ritkán látni manapság. A szórásnak egy olyan módját is ismerték a Hegyközben, melyhez nem volt levegőjárásra szükség. Mikóházán, amikor szórni akartak becsukták mind a két csűrajtót és a szemet lapáttal a gondosan kitapasztott kármentő irányába dobták. A levegő ellenállása következtében odáig csak a legérettebb, legnehezebb szemek jutottak el és ott egy halomba estek le, míg a gyengébb minőségű gabona a szóróhoz közelebb helyezkedett el. E szórási forma kapcsolatai észak felé utalnak. Kézi rostával ma már gabonát ritkán tisztítanak, a múlt század végéig azonban ez is szokásban volt. 2 '" A kézzel hajtható rosta a századforduló után kezdett elterjedni. Csak néhány embernek volt rostája minden faluban, ezeket vagy terményért adták bérbe vagy dolgozni kellett használatukért. 104. Kisúrolt, szárításra kitett gabonatartó ládák és hordók az udvaron. Füzérradvámj Dévai J. /elv.
