Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

Az uradalmi tiszteknek januárban ugyancsak két példányban kellett beküldeniük a személyi adatokat tükröző „Status Personalis" táblázatokat. Az egyik példányt átnézve és helybehagyva, egyetértve visszaküldték. Ezekben a kimutatásokban a cselédekre vonatkozó elszámolások is megtalálhatóak. Szintén januárban kellett elkészíteni a „Proventusok Summarius Extractus"-át is. Ennek tartalmaznia kellett a múlt évi eladások pénzértékét, de a tartozásokat is itt kellett feltüntetni. Az elhúzódó tartozásoknál a tartozás keletkezési évét is fel kellett tüntetni. Az évi jövedelem felsorolásánál NAGYVÁTHY kíváncsi volt a rendkívüli, váratlan jövedelmekre is, ami az „Interesekből visza fizetett Activumokból és el-adott házakból, vagy Szőlőkből..." származhatott. A „Fixus Proventusok" táblázatába foglalták az árendába adott uradalmi építményt, jogot, a bérbeadás időtartamát és a bérlőt, valamint a bérleti díj összegét. A „Robot Kalendárium"-ot februárban készítették el, amelyekről az ispánoknak is szükséges volt tudniuk. Hasonlóan februárban készítette el NAGYVÁTHY az „Urbarialis Tabella"-t. Ebben az uradalmak fennhatósága alatti lakosság egy, fél, illetve negyed házhelyek szerinti összesítésére került sor. Ezenkívül feltüntették, hogy a kilencedet, tizedet és egyéb „Datiakat" természetben, vag)' pénzen szolgáltatták-e be. A robotkötelezettséget úgy tartották nyilván, hogy először a hosszú fuvart, majd a gyalognapszámot és utoljára a különböző robotot gyalognapszámmá átszámolták. Abban az esetben, ha egyes falvak a fonást és a favágást mint robotmunkát nem váltották meg, úgy azt is feltüntették, hogy hány font anyagot fontak meg, illetve hány öl fát tartoztak vágni. Szent György (április 24.) napjára készíttette el NAGYVÁTHY a „Marhák Tabellája"-!, amelyben minden állatot fel kellett tüntetni. így a múlt évi maradék és szaporulati számot, az állat nemét, idejét, számát. A kiadást, eladist, elhullást ugyanilyen aprólékosan, valamint a költségeket, ami az állattenyésztéssel együtt járt. így a pásztorok készpénz és természetben történő fizetését, a széna, a só, a darált takarmányok, a szalma árát, fuvardíját stb. Szent Mihály (szeptember 29.) napjára készült el a „Tséplés Tabellája". A behordás és a dézsmálás után vezették be a mennyiséget az uradalom nyilvántartásába, majd annak a szántóföldi táblának is a nyilvántartó lapjára, amelyről a termés származott. Ennek a lapnak az uradalmi tisztnél volt a helye, amiből ellenőrizhette, ha csépeltek. A „Termés Tabellájába" az uradalmi tisztek csak több próba után írhatták be az asztagonkénti várható termést. A cséplés végén a kasznár vagy az ispán számolt be a szombatonkénti vezetőségi ülésen a főtisztnek a munkák állásáról. A főtiszt pedig a „Tséplés Tabellájában" néz utána, és próbaképpen a cséplési eredményeket összehasonlítja a cséplési próba eredményeivel, hozzákalkulálva a próba és az „étel köböl" cséplő részét is. A Szent Mihály napjától új esztendeig elcsépelt mennyiséget pedig a „Tséplés Tabella"-ba írták be. Az uradalmi tiszteknek minden Szent Mihály napra „Uj Tséplés Tabella"-t kellett készíteniük. NAGYVÁTHY kétféle bornyilvántartást követelt meg, az egyiket októbertől augusztus első napjáig, a másikat pedig októberben kellett beküldeni a központi hivatalnak. Ebben az után tudakolódott, hogy a borárulás mennyi haszonnal járt, melyik uradalmi kocsmában hol és mennyi bor fogyott, valamint lett-e annyi bor, hogy a jövő esztendőre a szükségletet kielégítse, vagy pedig készpénzért kell vásárolni. Ez utóbbira szolgált a 2. számú bortáblázat. Szeptemberben készíttette el az uradalmi tisztekkel NAGYVÁTHY János a „Termés Tabellája"-!, amit szeptember végén adtak át a Directionak. Ebben a teljhatalmú jószágkormányzó a