Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)
táblák, rétek, szőlők állandó és mindenkori nevének feltüntetésével a termésmennyiség után tudakolódott. Abban az esetben, ha terméscsökkenés állt be, érdeklődött ennek oka felől is, ami jégkár, belvíz stb. lehetett. A gabonakeresztet mindig 18 kévével számláltatta. A fentebbi kimutatások, elszámolások mellett épületösszeírást és -kimutatást, birtokkimutatást készítettek, amit Nagyváthy évente ellenőriztetett, majd három évente megújíttatta és március hónapban a Directiónak beküldette. A Directionak küldette meg szintén a minden év januárjában elkészíttetett nyilvántartást, amely másik példánya a számtartónál maradt. A fentebbiekből is jól látható, hogy NAGYVÁTHY János, mint a Festetics-birtokok első uradalmi embere, aprólékosan kidolgozott, nyilvántartott, egymáshoz kapcsolódó, jól ellenőrizhető kimutatásokkal tette áttekinthetővé az óriási birtokkomplexum termelését, termékeinek értékesítését és a munkáltatást, munkairányítást. Csak ennek maradék nélküli kiépítésével lehetett áttekinteni azokat a negatív, vagy pozitív gazdasági folyamatokat, melyek kézbentartásával, irányításával a grófi birtokok adósságát csökkenteni lehetett. Erre nem lett volna elég egy-egy újabb mezőgazdasági, vag)' kertészeti ág fellendítése, csakis a gazdálkodás teljes áttekintésével, segítségével tudta a deficites gazdasági ágakat, tevékenységeket visszaszorítani. Az uradalmi kertészek fizetése, lakás- és munkakörülményei Az uradalmi kertészek száma a mohácsi tragédia után megszaporodott. Ez összefüggésben volt azzal, hogy a robotmunka minőségének elégtelensége miatt a bérmunkások számát növelni kellett. A majorságok munkaerő-szükségletüket a szőlőtermesztésben és az uradalmi kertművelésben csekély számú állandó alkalmazottal elégítették ki. w Ebből a korból a Lakompaki Uradalom kertészének fizetését ismerjük, ami 4 forint volt évente, és e mellett ételt, italt és ruhát is kapott. 40 A 16. században a kertész alkalmazása azonban még nem volt általános, amire TAKÁTS Sándor meggyőző példákat említ. 41 A Rohonci Uradalom anabaptista kertészének 1635ben, és a Kapuvári Uradalom kertészének fizetése 1690-ben két részből állt, egyrészt konvencióból (természetbeni fizetés), másrészt pedig készpénzből. 42 1695-ben az Eszterházy család hercegi ágának Csobánci és a Keszthelyi Uradalmában a „szolga rend conventianalissa" közé tartozó kertész az alábbi juttatást kapta: készpénzt 12 forintot, gabonát 12 köbölt, bort 4 akót, süldőt 1 darabot, és sót 4 fontot. 4 ' 5 A sárospataki uradalomban összehasonlított 1719 és 1733-as években a tiszta pénzbevétel nem sokban különbözött egymástól. A konvenciós fizetések mégis emelkedtek. Az alkalmazottak fizetése az uradalomnak egyre nagyobb terhet jelentett. Ezt a tendenciát RAVASZ János az alkalmazottak igénynövekedésével magyarázta. 44 A konvenció az uradalmak állandó alkalmazottainak járt, vagyis a gazdasági tiszteknek és a cselédségnek. A konvenció előre meghatározott és kiszabott fizetés volt pénzben, terményben, állatban és ruházatban. A megszabott munkán felüli teljesíttésért a konvencióban fizetett alkalmazott külön bért kapott. Esetleges terményhiány miatt a terményjárandóságot az uradalom pénzben fizette ki, ami persze kedvezőtlen és előnytelen volt az uradalom részére. 45 A vincellérek alkalmazása esetében a konvenció általános fizetési mód volt a 18. század első harmadában, sőt pl. a Sárospataki Uradalom kiadásában az egyetlen nagyobb összeget a szőlők műveltetésére fordították. 4 "
